Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

78 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária len pusztaság volt, s az egykoron gazdagon termő földek sok helyen áthatolhatatlan mocsarakká váltak. E nehéz körülményeket a telepesek csak úgy tudták legyőzni, ezen az elvadult vidéken csak úgy tudtak megmaradni, hogy szigorúan gazdálkodtak és segítették egymást. S a keményen végzett munka után is csak három-négy emberöltő után válhatott valósággá az emberséges élet. A XVIII. századi bevándorlók nem a maguk, hanem az unokáik számára építették a jövőt. A Németföldről koldusszegényen érkező, sokgyermekes jobbágycsaládok s a szabad polgárok a legtöbb esetben a két kezükön és a szorgalmukon kívül semmi más egyebet nem hoztak magukkal. Az első időszakban még új földesuraiktól megelőlegezve kapták a kenyérre való gabonát, a vetőmagvakat, a szőlővesszőt, a facsemetéket és a munkához szükséges eszközöket, továbbá tehenet, sertést, baromfit is a rendelkezésükre bocsátottak. A betelepülők éveken át a föld termővé tételén munkálkodtak, s eleinte nem sok hasznot hoztak a földtulajdonos számára. Az is gyakran előfordult, hogy a szerződésben meghatározott adómentesség leteltével a helyzetükkel elégedetlen parasztok továbbköltöztek, ha másutt kedvezőbb lehetőségek vártak rájuk. A német betelepülőket Magyarországon szívesen fogadták, hiszen többnyire fejlettebb gazdálkodási módszerek birtokában voltak, mint a korabeli közép- és kelet-európai parasztság, magasabb színvonalat képviselő munkakultúrát hoztak az országba. S a mezőgazdasági termelés terén a betelepülőket korszerű gazdálkodási módszerek alkalmazására, újonnan nemesített, nagyobb hozamú növényfajták meghonosítására ösztönözték. A történeti-néprajzi kutatások egyértelműen igazolják azt, hogy a XVIII. században betelepült németség fejlettebb építkezési és gazdálkodási módszereket alkalmazott, s egyben rugalmasabb szemléletű is volt, mint a magyar parasztság. S az életről vallott szemléletmódjuk is gyökeresen eltért a korabeli közép- és keleteurópai népek mentalitásától. „A németek eszményképe a szorgalmas, beosztó, takarékos, céltudatos, vállalkozó polgár volt." Asszonyaik a férfiakkal egyenlő mértékben vették ki részüket a legkeményebb munkákból is. „Különösen jellemző volt rájuk szorgalmuk és munkabírásuk." 3 „Közös ősi művelődési tradíciója nem volt e lakosságnak, hiszen igen különböző vidékekről kerültek ide. De mivel a föld, a gazdálkodás szeretete, a gazdagodás vágya indította el őket egykori hazájukból, szinte a vagyonosodás ösztöne, igyekezete lett legalapvetőbb közös tulajdonságuk" - írja róluk Herczeg Ferenc magyar író, aki a bánsági Versecen, egy jómódú sváb családban látta meg a napvilágot, s aki a svábokat úgy jellemezte, mint „a méhek és hangyák nemzetét", akik „a munkában látták meg ez élet egyetlen tartalmát".

4 3 MANHERZ Károly 1998. 21. 4 HERCZEG Ferenc 1985. 24-25., 51.