Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Wicker Erika: Azonosságok és hasonlóságok az iszlám köznépi és a hódoltság kori rác-vlah temetkezési szokásokban
46 Wicker Erika más templom körüli temetőinkből, halottnak történő pénzadás az ország egész területén többé-kevésbé elterjedt hagyományt jelent. 311 Pénzleletek a nagyobb feltárt sírszámú hódoltság kori rác-vlah temetőből is ismertek. Annak ellenére, hogy a balkáni viseletet - vallástól és etnikumtól függetlenül - évszázadokon át a pénzérmék ékszerként való használata jellemezte, 312 a szegény falusi lakosság sírjaiba e céllal csak ritkán kerülnek. Csupán az egyik dombóvári padkás gyermeksírban talált, oválisra vágott török akcséból készített, átlyukasztott csüngő 313 és egy bácsalmási gyermek ruhájának nyakát díszítő, ugyancsak török akcsékból kivágott hét kis ezüstkorong 314 jelzi, hogy e szokás náluk sem volt ismeretlen. A pénzek többnyire inkább eredeti rendeltetésüknek megfelelően, azaz ténylegesen pénzként kerültek a rác-vlah sírokba. Bácsalmáson két sírban három érmet találtunk. Egy szegeit koporsós sírban fekvő férfi jobb oldali bordáinak közepéről II. Ferdinánd 1631-ben vert garasa került elő. 315 A pénz helyzetéből következően bizonnyal a „lajbiizsebben" volt, ezért - ha valóban véletlenül maradt ott, - a temetés viszonylag pontos korát is jelezheti. Biztosan a temetéssel függ össze az ugyanitt, egy gyermeksírban talált két érem: a bal vállrésznél egy 12. századi magyar dénár rézhamisítványa valószínűleg a sírba dobott pénz volt. A fogaknál talált, I. Ahmed (1603-1611) korából származó akcsét a halott gyermek szájába tették, akinek ruhanyakát is akcsékból kivágott fiitterek díszítették. 316 A bükkszállási temető datálásában alapvető szerepet játszott II. Ferdinánd 1637-ben vert ezüstdenárja, mely egy bronztü-leletes női sírban, a koponya mellett feküdt. 317 A monostorszegi leletek között is voltak érmék. Gubitza Kálmán beszámolt egy edényben elrejtett 40 éremből álló, általa a mohácsi vész utánra datált kincsleletről, de pontos 311 Legutóbb Béres Mária ismertette az óföldeáki temető hat sírjából előkerült 16-17. századi pénzeket, melyeket a fogaknál valamint a mellkas- és csuklórészen talált. BÉRES Mária 2003. 192-193. 312 A még török uralom alatti Boszniában élő spanyol zsidó nők pl. a 20. század elején „fejükön fezt hordanak, melynek homlokkörüli részét a gazdagabbak átlyuggatott aranypénzzel, a szegényebbek pedig részből vert utánzattal ékesítik. " VÁRAD Y Géza 1914. 21-22.; A skutari albán keresztény polgárasszony a 19. század második felében „ valóságos mozgó ékszer kirakat ", mivel „ telisded tele van mindenféle arany ezüst csecsebecsével", „hosszú fülbevalók, több rendbeli nyakékek, melltűk, lánczok" mellett „pénzek [...] díszítik öltözetüket. " STRAUSZ Adolf 1888. 96. 313 Dombóvár 110. sír. A 2-3 éves fiúgyermek mellett más melléklet nem volt. A csüngő 0,8 x 1 cm nagyságú. GAÁL Attila 1982. 144., 175. és IV. t. 314 Bácsalmás 184. sír: Inf.II. A sírban egy I. Ahmed (1603-1611) korából származó török akcse, egy XII. századi magyar dénár (CNH 1.151. Huszár 161 típus) rézhamisítványa és egy fülesgomb voltak. Wicker Erika ásatási dokumentációja 2001 KJM RA 2002. 1114. A pénzek meghatározását V. Székely Györgynek köszönöm. 313 Bácsalmás 56. sír: M., a szegeit koporsós sírban más lelet nem volt. Wicker Erika ásatási dokumentációja 1993. KJM RA 99.857.; WICKER Erika 1999. 27.; WICKER Erika 2002b. 227. 316 Bácsalmás 184. sír: Inf.II., a sírban fülesgomb is volt. Sajnos, a sírt még nem metszetbontással tártuk fel, így nem tudni, hogy a koponyájánál megfigyelt famaradvány koporsó vagy padkatakarás maradványa-e. Wicker Erika ásatási dokumentációja 2001. KJM RA 2002.1114.; A másik pénz meghatározása: CNH 1.151. Huszár 161 típus, az adatokat V. Székely Györgynek köszönöm. 317 „A temető korát a 144. sír érme határozza meg [...] II Ferdinánd 1637-ben vert dénárja. A temető annyira egységes anyagot mutat, hogy kezdetét semmi esetre sem lehet a XVII. század kezdeténél korábbra tenni. " KOREK József 1994. 183., 189. és II. t. 9.
