Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Mészáros Márta: Szalay Gyula a fényképező múzeumőr (1865–1937). A Kiskun Múzeum fotólemez-gyűjteményének ismertetése

388 Mészáros Márta Szalay Gyula a következő majd másfél évtizedben folytatta a gyűjtést és a rendezést, valamint a város és környékének fényképezését. Az irattári anyag erről az időszakról hiányos, de így is érzékelhető a megmaradt elszámolásokból, az anyag és felszerelési leltárakból, hogy a kiadásainak 25-30%-át a fényképezéshez szükséges üveglemezek, másoló és fényálló papírok, Agfa előhívók, és más vegyszerek, keretlécek, képüvegek, szegek és karikák tették ki. 1929 az utolsó esztendő, amikor még fényképészeti cikkekről szóló elszámolások és pénztári naplóbejegyzések találhatók. A megmaradt iratokból és az üveglemezekből kiolvasható, hogy Szalay hány felvételt készített a múzeum számára a kiállítások kiegészítésére. 1910-ben még csak egy tucat üveglemezt vásárolt, majd ez a szám évről évre nőtt. 1916-ban 4 tucat 12x16,5 cm-es és 1 tucat 18><24 cm-es üveglemezt vásárolt, ez hatvan felvételt jelentett. 1917-ben négy különböző méretű fotólemezt, összesen 192 darabot hozatott Wesel Hugótól. 1928-ban 48 üveglemezt, míg az utolsó esztendőben 108 darabot vételezett. Minden évben az elszámolásánál leírta, hogy a vásárolt alapanyagok az év folyamán felhasználásra kerültek néprajzi, földrajzi és geológiai felvételek készítésére. A múzeumőr 1909 és 1930 között több száz felvételt készített. A ma is megtalálható fotólemezek egy része korábban készült. Ezek a említett családi felvételek. Nem tudni már, hogy hány felvétel fűződik a nevéhez, de az elszámolásokból is látszik, hogy évente 60, vagy akár száz néprajzi, várostörténeti és földrajzi emléket is megörökített. Szalay Gyula 1927-ben a gimnáziumból nyugalomba vonult és ettől kezdve úgy gondolta, hogy minden idejét a múzeumnak, a gyűjtött anyag rendezésének és a kiállítás megnyitásának szenteli. Ez a lelkesedés két évig tartott, valószínű, hogy az egészsége megromlott, a betegsége súlyosbodott így terveit fel kellett adnia. 1930-34 között a fennmaradt csekély számú iratanyag már nem az ő keze által íródott. Több helyen olvasható az aláírásnál, hogy „Szalay Gyula múzeumőr helyett Szalay Gyula". Az idősödő múzeumőr munkáját fia segítette. 1934 őszén lemondott tisztjéről és Budapestre költözött leányához. Ekkor a város pályázatot írt ki a múzeum vezetői posztjára, amelyet Pál Kálmán történelem-latin szakos tanár nyert el, és novemberben átvette a múzeumot. A Félegyházi Hírlapban ekkor A mi múzeumunk barátaihoz! című írását tette közzé, amelyben elbúcsúztatta Szalay Gyulát, valamint a múzeumi gyűjtemények áldatlan helyzetéről számolt be. Legfőbb törekvése a múzeum megnyitása lesz, amely méltó helyének, a Kiskun kerület egykori székházát tartotta.

37 Szalay Gyula álma is ez volt. Pál Kálmán 1934-től 1949 végéig vezette a múzeumot. Nagyon nagy feladatokkal került szembe és nehéz időszakban rendezte, költöztette és nyitotta meg a múzeum kiállításait végre a nagyközönség előtt, majd mentette a II. világháború alatt, és kezdte előröl a gyűjtemény rendezését, nyilvántartását és kiállításba szervezését a világégés után. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1934. 47. sz. 1.