Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Gaál Károly: Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához

Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához 279 Általában két férfi dolgozik evvel a húzóhálóval. A húzást mindig a partról, avval merőlegesen kezdik el. Amikor az egész szerszám egyenesben a vízben van, kezdik el a „kerítést", amelynél egyik kezükkel a kötelet fogják, a másikkal a csappálca felső végét. így haladnak a vízben lábalva addig, amíg a kör bezárul. Legtöbbször nem kerítenek a vízben össze, hanem a parton szedik ki szerszámukat. Ha a vízben kerítenek össze, akkor mindkét férfi farral „összeáll" és így fejik fel a hálót. A zsákban levő halat mericskével szedik ki. Halászat télen A halászatnak télen nincs itt „szezonja". A család részére „ütnek" halat akkor, ha kemény tél van. Akkor ütnek, ha a jég alatt látják a halat, ahogy az elfekszik. Ez leginkább akkor lehetséges, amikor a fagyok első napjaiban az eldermedt hal fölött fejszével a jégre ütnek. Az így megbénított halat könnyű kivenni. „A tartósabb fagyban a halak fészekbe húzódnak össze, belebújnak az iszapba. De csak pár napig. Aztán már nem. Akkor mi csak hálóval dolgozunk." Az említett hálóval a jég alatt halásznak úgy, hogy egy 1,5 m hosszú és mintegy fél méter széles léket törnek a jégből, mindig akkorát, hogy a háló jól beférjen alatta. Azután mind a két oldalon, az ugyanilyen „kihúzó lék" felé, amit mintegy 150 méter távolságban a „beeresztő léktől" szintén kitörtek, sarlószerűen, egymástól 2-3 méterre kivágják a kb. 20 x 20 cm nagyságú lukakat. Vigyázni kell, hogy a jég a lékek oldalán sima legyen, ne akadjon meg rajta a háló, mint amelyikkel nyáron is meghúzzák a vizet. A csappálcákon, mindegyik oldalon egy-egy négy méteres kötélre egy három méteres rudat akasztanak. Ezeket a rudakat a léken keresztül egy, a disznópörkölésnél is használatos kétágú vasvillával lökdösik tovább a kihúzólék felé. Amikor ezek a rudak a kihúzólék alá értek, azokat kihúzzák és ettől kezdve kézzel húzzák a jég alatt a hálót. Ezt úgy kell húzni, hogy a kötelek keresztben álljanak. Ilyenkor van szükség a jégpatkóra, hogy a két húzó el ne csúszszon. Amikor mind a két csappálca elérte a lukat, azokat kihozzák és utána „kifejtik" a hálót. Télen nem kell félni attól, hogy a halak a hálóból kiugrálnak, mert a hidegben alig mozognak. A húszas években a Jeges halászat" még általános volt. Az utóbbi években már senki sem csinálta. A múlt évben a Nagy Ilona-taván megpróbálták, de ez nem hozott eredményt: a csatakos tófenéken felperdült a háló és a halak mind kimentek alatta. Járulékos eszközök Ha a tavat nem ápolják, akkor az rövid időn belül, két-három év után „elvadul", azaz sás, hínár, békanyál lepi be. Megcsökken a halállomány és a vízen nem lehet halászni, hanem csak halat fogni. Azaz tapogatóval dolgozni. Korábban, ami-