Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

232 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Az I. világháború előtt a férfiak minden munkához hosszú és bő fehér gyolcsgatyát hordtak, később vászongatyát. De ez a gatya nem volt olyan bő, mint a magyaroké. Hideg időben a.parget (Barched) melegített a legjobban, ezért a nők téli alsószoknyája, a férfiak téli inge és alsógatyája is ebből volt varrva. Ősszel vagy télen a fázósabbak a trágyahordáshoz gyapjúból kötött sálat (Flor) tehettek a nyakukba de ez a viseletdarab nem voltjellemző a faluban. A lábbelik közül a pacskert (Patschkr), a klumpáX (Klampa), a fapapucsot (Holzschlappa) viselték a hajósi nők és férfiak. Jó időben pacskert, azaz kötött cipőt hordtak, aratáskor föltétlenül szükség volt rá a tarló miatt. A családban mindenkinek külön klumpája volt. Mindig fölkerült a kocsira, ha dolgozni mentek a határba. Ha esett az eső, a pacskerrel vagy a klumpazoknival beleléptek a klumpába, és nem lettek sárosak. A klumpába a nők és a férfiak egyaránt szalmát tettek, télen a szalma elsőrendűen melegítette a lábat. A férfiak a tavaszi és őszi nagy munkákhoz fordított bőrből készült csizmát (Tschischama) hordtak. Ezt nem bokszolták, csak olajozták, hogy ne legyen olyan merev. Esőben a nők a fejükre kanyarították a fölső szoknyát. Minden háznál volt ugyan egy nagy családi fekete ernyő (Reagaschiarm), de azt csak ünnepi alkalmakon - templom, temetés, városba való menetel - használták. Lovaskocsin utazva pedig egyszerűen zsákot vagy pokrócot terítettek magukra az emberek, ha esett az eső. A munkában más ruhát és lábbelit viseltek, mint az útra kifelé és hazafelé menet. Otthon tehát olyan ruhát vettek föl, amiben meg lehet jelenni az emberek közt, és a munka végeztével a hazaútra ismét ezt öltötték magukra. Aratáskor az asszonyok hosszú ujjú blúzban (Lewesch) szedték föl a markot meg jó hosszú szoknyába voltak öltözve, s a harisnya is tanácsos volt-jól fölöltöztek, hogy jól takarja őket a ruházat, mert a gabona szúrta az embert, de a nap ellen is védte az ember bőrét. A férfiak is hosszú nadrágot hordtak a kaszáláshoz: egy hosszú, fehér alsónadrágot, bő volt a szára, a derekán gumírozott volt. De ilyet hordtak az emberek vasárnap délután is, amikor mentek a pincébe. A hosszú, bő vászon magyar gatyákat is hordták az aratáskor. Régen az emberek nemcsak az ünneplő viseletre (Sanntiggwand) vigyáztak, hanem a hétköznaplósra (Wearftiggwand) is. Amennyire lehetett, megkímélték és továbbörökítették: a nagyobb gyerek a kisebbnek, az anya a lánynak. ÖSSZEGZÉS A hajósi paraszti munkakultúra sajátosságainak kutatása kapcsán több mint ötven - a falu valamennyi paraszti társadalmi rétegét képviselő - „gazdával" és „gazdasszonnyal" folytattunk beszélgetéseket.