Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 233 A paraszti munkák ismeretanyagának gyűjtése során nagy hangsúlyt fektettünk a munka élményvilágának a megörökítésére is - a pozitív és a negatív mozzanatokat egyaránt tekintetbe véve. Minden egyes ember tarsolyában volt egy-egy olyan élménytörténet, mely a munka öröméről, az embert próbáló, fáradságos munka sikeres elvégzéséről szólt. A hagyományos paraszti gazdálkodás időszakából negatív élmények kevéssé kerültek felszínre. Nem véletlenül, hiszen a nehéz munkákat az élet természetes velejárójának tekintették az emberek. Egy idős ember, Kübler István arról beszélt, hogyan szenvedtek - testileg és lelkileg - a vaskúti cselédsorban a gazdacselédnek állt legénykék. О az emberi megaláztatás, az ember állati sorban való dolgoztatásának az élményét osztotta meg velünk - történetei a rabszolgasorsot idézik. Dolgozatunkban a néprajzi ismeretanyag feltárásán túl a hajósi sváb népi mentalitás jellemző sajátosságait igyekeztünk felkutatni, motivációit megérteni, és mindezt megörökíteni. A népi gondolkodás alapkategóriáinak felderítése kapcsán szerencsés adottságnak tekinthető az, hogy a munka egyik szerzője, Schön Mária hajósi születésű, s ott is él a mai napig. A másik szerző, Bereznai Zsuzsanna pedig egy mezőberényi sváb család leszármazottjaként ugyancsak életközelböl tapasztalhatta meg a sváb munkakultúra, a munkával kapcsolatos népi gondolkodás sajátosságait - melyek szinte mondatról mondatra összecsengnek a hajósi tapasztalatokkal. Hajóson a hagyományos sváb paraszti gazdálkodási mentalitás legfőbb sajátossága a földhöz való teljes szívvel és lélekkel való ragaszkodás. Az ember fő életcélja a földszerzés, a föld gyarapítása - mert csak ily módon érzi biztosítva a család megélhetését. A földet meg kell művelni, a legkisebb földdarab sem maradhat megműveletlen, kihasználatlan. A napi, szezonális földműves munkákat késedelem nélkül el kell végezni - az asztalos félreteheti a munkáját másnapra, de a parasztember nem. A munka inkább hamarabb legyen elvégezve, mintsem a késlekedés miatt szenvedjen kárt a gazdaság. A földet bármely kedvezőtlen körülmény ellenére is meg kell művelni, akkor is, ha rövidtávon az adott munka nem hozhat hasznot. A föld megmunkálása kötelesség, még akkor is, ha a ráfordított anyagi befektetés az adott körülmények között nem térül meg. A földet elhagyni nem lehet. A sváb paraszti gazdaságok önellátásra való törekvése ugyancsak fontos sajátosság, de a megtermelt javak értékesítéséhez már nem kapcsolódik különösebb üzleti érzék. A sváb parasztgazda mindig igyekszik többszörösen biztosítani magát: akár az előredolgozással, akár a köztes növények vagy a másodvetések termelésével. Azaz a lehető legkisebb mértékre szorítja vissza a kockázati tényezőket. A kamrában mindenből elegendő tartalék legyen, hogy ne legyenek másra vagy vásárlásra szorulva. A hagyományos paraszti gazdálkodás 1945-ig tartott, noha a hagyományos elvek, módszerek és technikák egy része napjainkban is elevenen él. A háborúk óriási vízválasztók a nemzetek és az emberek életében. Az I. világháború elsodorta Hajósról többek közt a karácsonyi bölcsőjárást, elvitte a germán időkből átörökített télűző-tavaszvarázsló sajbózást. A II. világháború pedig felfor-
