Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 229 volt a lovaknak is. Az állatokat is naptól védett helyen pihentették, délben itatni vitték. 133 Mendli Miadi Bäs (1912) így emlékezett a határbeli pihenőhelyekre: A mi kunyhónk (Hittle) kinn a határban csak egy istállóból meg egy szobácskából (Stibile) állt. Mert mikor szántottak vagy vetettek, akkor nem kellett munka után még hazahozni a lovakat, és reggel újra ki. Apánk csak egy kis házat (Häusle) épített, mellé egy fészert, tetőnek szalmát rakott rá, hogy nyáron a lovak bent lehessenek a hűs ön. Ott mindig hűvös szél fújt keresztül. A kis szobát vakoltuk és meszeltük, rajta kis ablak, benne egy ágy és egy kis asztal. Aratáskor mindig kinn alaudtunk a kisszoba mellett, a szabad ég alatt. Ez nem tanya volt, csak egy kisebb házikó, amolyan tanyácska (tannyile). A tanyákon már rendes szoba és konyha volt, és állatokat tartottak kinn. Az is előfordult, hogy néha az emberek kinn a határban főztek délben. Kivitték a vasháromláb nevű állványt (Draifuaß vagy Driefuaß), arm ráállították a lábast, és ott főzték a krumlipaprikást. Az asszonyoknak ilyenkor a főzés volt a pihenés. A vasárnap jelentette az emberek számára az egyetlen heti pihenőnapot az éves munkák során. Az Úr napja valóban megszentelt idő volt a hajósi svábok számára. A következő német nyelvű vers és a benne foglalt tanítás a népiskolai oktatás révén válhatott közismertté a faluban: Gott im Himmel hat gesprochen: Sieben Tag sind in der Woche, sechs davon will ich euch geben, schaffet euch, was hilft zum Leben. Doch der Sonntag blaibe mein, da will ich euch unterweisen, mir zu dienen und zu praisen, gut und fromm zu mir zu sein, Liebes Kind, vergiß es nicht, was der Herr im Sonntag spricht! (Fenn az égből szólt az Isten: Hét napja van minden hétnek, hatot abból nektek adok, fáradjatok, dolgozzatok. A vasárnap az enyém legyen, jóra, szépre hogy intselek, nekem szolgálj, engem imádj, jó és jámbor legyél hozzám. Kedves gyermek, el ne feledd, mire int az Isten téged!) A parasztember számára a tél jelentette a hosszabb pihenés idejét. De ez csak azt jelentette, hogy ekkor nem végeztek tartósan nehéz fizikai munkát. Akkor legfeljebb a néhány hetes erdőmunka vagy a disznóvágás volt egy-egy nagyobb munkaalkalom. A férfiak számára az állatok ellátása mellett a pincében is mindig akadt egy-egy kisebb-nagyobb feladat, a szerszámok javítgatására is ekkor került sor. A gazda ekkor ült le kosarat fonni, seprűt készíteni (Zueinana macha, Beasa benda). Az asszonyok a napi háztartási munkák mellett ekkor fonták meg a kendert és a gyapjút. Kunyhót csinálnak menedéknek - a Hitta gmacht zum a Andrschlupf.
