Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

228 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Különösen jó szervezőmunkát igényelt a házépítés, a szüret, az aratás és a cséplés, a disznóvágás,

130 valamint a lakodalmi előkészületek és a lakodalom lebonyolítása.

131 A MUNKA ÉS PIHENÉS KULTÚRÁJA A hajósi svábok a családtól nagy összpontosítást igénylő közösen végzett munkák során lényegében nem gazdálkodtak munkaerejükkel - az volt a cél, hogy a munka az eltervezett időpontra - bármilyen körülmények között - el legyen végezve. De néha mégis takarékoskodtak az erejükkel: Az erővel úgy is takarékoskodtak, hogy nem akarták, hogy az a napjuk olyan fárasztó legyen. Akkor volt olyan, hogy például holnap ezt a nagy darab kukoricát meg akarjuk kapálni, vagy törés esetén, akkor kimentek az emberek előző nap, és akkor valamennyit törtek, hogy a következő napon már be lehessen fejezni, beleférjen a napba a munka. Olyan is volt, hogy ugye gépen lett hazavíve a kukorica. Oda köllött volna hat ember, de csak öt van. Akkor egy délután elmentek élőmunkát végezni (vaararbada), hogy beleférjen. Nem a szélén kezdtük akkor a kukoricaszedést, hanem belül valahol - emlékezett Fuszenecker Ferencné Umenhoffer Mária. A leginkább embert próbáló nagy munka nyáridőben az aratás volt, amely virradattól napnyugtáig tartott. A kaszás éppen csak akkor pihent, amikor visszagyalogolt a sor elejére, vagy megfente a kaszáját.

132 Az erőt be kellett osztani egész napra, mert ha reggel mindjárt nekiment a munkának, akkor tíz órára kidöglött volna, és akkor egész nap csak totyogott vagy nem haladt - emlékezett Fuszenecker Ferenc. De munka közben, a sorközben a hajósiak nem álltak meg pihenni soha. Ha nagyon elfáradtak, vagy ha éppen ott találkoztak össze a szemből jövő szomszéddal, akkor volt egy kis traccsparti, de nagyon rövid. Pipahuja Hajóson nem volt soha, az csak a szocialiszusban jött szokásba, amikor a svábok már összekeveredtek a magyarokkal. Ha odajött egy főnök, akkor leálltunk a munkával és beszélgettünk - emlékezett Fuszenecker Ferenc. Minden délben pihenőt tartottak, amikor a szőlőbeli, a kertbéli vagy a határbeli kunyhókban megpihentek az emberek. Ezekben a Stallnak ('istálló') vagy Andrschlupfmk ('menedék, beálló') nevezett nád- vagy paticskunyhókban külön állása 130 BEREZNAI Zsuzsanna 2007. 215-242. 131 BEREZNAI Zsuzsanna-SCHÖN Mária 2006. 181-221. 132 Kovács Endre ezt írja erről a doroszlói svábok kapcsán: „Minden nehéz munkának megvan a maga koreográfiája, melyet csak a betanult parasztok ismernek. Aratáskor például az étkezésen és a víziváson kívül a kaszafenés, kaszakalapálás, a kukorica kapálásakor a kapanyélre való támaszkodás jelentett némi pihenőt. Az egyik idős, kubikus férfi azt mondta, hogy ezt a munkát olyan (lassú) ütemben kell kezdeni, hogy az étkezési pihenőkön kívül, egész napestig egyformán tudja végezni". (KOVÁCS Endre 2007. 2.)