Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
218 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária A kukoricamorzsoló-gépek (Kukrutzamaschina) elterjedése előtt a morzsolást (Araiba) is igyekeztek megkönnyíteni. Egyesek egy kis székre pengét erősítettek, és azon húzták végig a kukoricacsövet. Más esetben egy hosszú fadarab közepére egy lyukat mélyítettek, abba pedig egy vastag szöget erősítettek. Ezzel a módszerrel az első sor kukoricát lehetett ügyesen kiszedni. Utána már könnyen lehetett kézzel morzsolni. Volt olyan morzsoló is, melynek volt egy kis fogantyúja, annak a két vége közé egy fürészkés volt erősítve. Ismét mások egyszerű kést használtak. A reszelőszerű, húsz centiméter hosszú eszköz (Raeihlameassr) is közismert volt. Az is előfordul, hogy egyszerű csavarhúzót alkalmaznak erre a célra. A paraszti közösségekben mindig is voltak „ezermester" hajlamú emberek, akik maguktól is meg tudták oldani a különböző technikai problémákat. Hajóson is vannak olyan technikai újítások, melyeket helyi parasztember leleményének tulajdonítanak az emberek. 121 Ilyen munkaeszköz a pinceépítésnél használatos Wägile, egy kétkerekű speciális kiskocsi is. 122 A pincemunkák során is számos, emelést megkönnyítő újítást alkalmaztak. Volt egy hosszúkás, egy méternél hosszabb faszerszám, mely arra szolgált, hogy a hordó kiürítésekor könnyebb legyen a hordó megdöntése, ez megfogta, kitámasztotta a nehéz hordót. A Faulenzr ('lustálkodó') csak a lepakolásnál használt eszköz volt, más pincemunkáknál nem. Ráakasztották a kocsin lévő hordó fölső szélére, ráállították a fertályt, abba а fickóval belemerték a szőlőlét (Masch)} 23 Mások Faulenzmek a fent említett hordókitámasztót mondják. Ugyancsak hajósi találmánynak tekintenek egy speciális eketisztító eszközt, így emlékezik erre Fuszenecker Ferenc: Ezek a sárközi földek, pláne esős időben nagyon ragadósak. Azt mondták, ha mán egy béka elpisálja magát, akkor mán nem lehet bemenni. Csináltattak a kováccsal egy ilyen kis lapátszerűséget, éllel. Ennek a neve Raitrsteacka volt. Akkor fogták, és letisztították (araitra) az ekefejet. És ennek volt egy külön tartója az eke szarvánál. A tartóját is a kovács csinálta, az is egy kampó, lefelé egy hosszúkás hurok, azt oda betették, az tartotta, hogy le ne essen. Egyesek szerint hajósi újítás a Fallatir (csapóajtó) is a disznóólban. Nem kellett bemenni a karámba az etetésnél, hanem a vályúnál volt egy kis ajtó, amit be lehetett nyomni, és be lehetett önteni a táplálékot a disznóknak. Egyesek nemcsak a karámnál, hanem a belső ólban is kialakítottak ilyen eszközt. 121 A doroszlói svábok körében Masina Gáspárt tisztelték ezermesterként, aki „egy alkalommal tréfásan azt mondta, hogy mesterségét kilenc hónapig tanulta", tudniillik amíg az anyja hasában volt. A kitelepítések után visszatért a faluba, és parasztiparosként kerékpárokat javított, bádogos munkát végzett. „Különösen kitűnt a sorozatban gyártott libatömő-tölcsérével, ami neki köszönhetően teljesen fölváltotta a libák kézi tömését." (KOVÁCS Endre 2007. 2.) 122 Leírását lásd a pinceépítésnél, a Mestermunkák fejezetben. 123 Masch - aznap feldolgozott, friss must, Moscht - a többnapos must.
