Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 219 A hajósi svábok magasított, harminc centiméterre megemelt disznóólat is építettek, melynek az volt a célja, hogy az állat ne piszkoljon maga alá, illetve azt ne túrja szét, és ne abban feküdjön. Beck István gazda dombra építette az istállót, s a trágyalét egy tartályba vezette le. Természetesen a földműves munkák nagy korszakváltásait jelző találmányok is eljutotak Hajósra, és a helyi, ezermester hajlamú parasztemberek találmányai 124 is közkinccsé váltak a faluban. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a faekét felváltsa a vaseke. Kettes eke nem volt, váltóeke nem volt - azaz egyetlen parasztnak volt Hajóson váltóekéje, hanem a vasekék már jó ekék voltak az 1930-as években - emlékezett Mendier István. A tolóekét pedig a fölvidéki betelepülők hozták Hajósra 1945-ben. A helyiek korábban nem ismerték, a hajósi parasztok az ő munkaeszközük alapján csinálták meg a maguk tolóekéjét. Riiff András kovács nekem ebből kettőt csinált, de ilyenek alapján. A paprikaföldön és a szőlőben is lehetett vele dolgozni - emlékezett Hirth István. Az 1970-80-as években azonban felgyorsult a fejlődési folyamat, de nem a paraszti gazdaságokban, hanem a termelőszövetkezetekben. Az utóbbi évtizedekben a csettegő is a népi találékonyság szülötte, mely házilagos elkészítésű munkagép, lassan járó teherhordó jármű. Régiónkban a jelentős mezőgazdasággal foglalkozó településeken mindenütt ismerik, így Hajóson is alkalmazzák. A hagyományőrző-modern parasztgazdák többsége ugyanis nem juthat hozzá több milliós értékű, különféle munkaeszközök és termények szállítására alkalmas járművekhez. Ezért alkották meg ezt a házilagos kivitelezésű, motor által hajtott járművet, különféle, roncsnak számító alkatrészek (kerti traktor, motorkerékpár, autóroncs) másodlagos felhasználásával. Készítése azonban átlagon felüli kreativitást és műszaki érzéket igényel. A csettegő a nevét az első ilyen jellegű járművek hangjáról kapta, melyeket egyhengeres dízel szivattyúmotorokból építettek. A termés védelme érdekében a hajósi parasztok kölönféle technikai leleményhez folyamodtak. A madarak ellen madárijesztőt (Butzama, Butzamaeckalr) és kereplőt (Rätscha) használtak, ez utóbbit az öregekre és a gyermekekre bíztak - így vigyázták a szőlőt és a kukoricát. A gyümölcsfákra is tettek madárijesztőt a seregélyek ellen. De az utóbbi években is vannak újkeletű módszerek. Az egyik gazda a kukoricaföldet évek óta körülkeríti a vadak kártéteménye ellen. Bizonyos távolságra szőlőkarókat ver le, madzagot kifeszítve közéjük, melyre nejloncsíkokat aggat. Hatásos módszer - így nem kell a vadkár elleni kártérítések után járni. Ha esetleg egy-két helyen mégis megsérül a „kerítés", akkor a gazda kijavítja. A cseresznyefákat a szarkák ellen a fákra aggatott zörgő alufóliaszalagok tudják valamelyest megvédeni. Gyümölcsérés idején most is gereblyéznek a szőlőben a tolvajok ellen, hátrafelé haladva, hogy nyom ne maradjon - de eredménytelenül. KÓSA László 1969, BUCZKÓ József 1994.
