Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 217 idején is előfordult az, hogy a kövesút Duna felőli oldalán a múltból ismert módon közlekedtek. A melléképületek padlásán a beton alá nagy papundekliket terítenek szét, melyekbe a nagy gépek vannak csomagolva az eladáshoz. A kézi meghajtású morzsológépre motort szereltek. A régi mosógépek motorját használják szivattyúba, fűnyíróba. Törött ablaküveget tesznek az egérlukba, ott biztos nem jön ki több egér. Demizsonokat, különféle formájú üvegeket műanyag huzalokkal, színes bányászdróttal fonnak be, különböző színű mintákat beleszőve. Minden házban van egy-két Lampapfack: egy kis batyu, tele maradék darabka anyagokkal, melyekkel máig javítják - de már csak kevesen - az elszakadt ruhadarabokat. Az idős asszonyok időnként összevágják őket, és összefonják lábtörlőnek. Az 1970-es években a csíkokra vágott műanyag tejes zacskókból lábtörlőket horgoltak. S a régi, hasznavehetetlen bőrcipők nyelvét kivágják, s elteszik, hátha éppen egy olyan bőrdarab kell valamely tárgy kijavításához vagy újból hasznosításához - hátha épp az kell valahova. A hagyományos paraszti gazdálkodást nagymértékben elősegítették a technikai korszakváltást jelentő nagy mezőgazdasági találmányok, melyekkel a legnehezebb munkákat, a szántást, az aratást, a cséplést könnyítették meg. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a teherhordást elősegítő forradalmi újításokról s a különféle erőgépekről sem. Mindezek ellenében nem becsülhetjük le azokat a technikai leleményt képviselő apró ötleteket sem, melyekkel a kézi munkavégzést tudták megkönnyíteni.

1 A daráló használatát megelőzően a hajósiak a fűszerpaprika őrléséhez fából készült döngölő mozsarat (Mearschl) is használtak ugyancsak fadöngölővel (Holzsteßl). Fuszenecker Ferenc nagyapjának az az ötlete támadt, hogy a munka meggyorsítása és könnyebbé tétele érdekében vasból készült döngölőt (aisana Steßl) csináltatott a helyi kováccsal vas kocsitengelyből. A XX. század közepéig a hajósiak a kukoricát a borítólevelével együtt törték, majd otthon fosztották le a kukoricacsövekről. A kukorica héjának feltörése nehéz munka, az éles száraz borítólevelek a kezet fölsérthetik. A hajósiak többféleképpen is megpróbálták megoldani ezt a technikai nehézséget: fa- vagy vasszöget alkalmazva. Egyesek egy bőrdarabot átszúrtak egy szöggel, a bőrdarabot ráhúzták az ember két ujjára. Mások csak egy ujjúkra húzták rá a vasszöggel átszúrt bőrdarabot. Ismét mások faszöget használtak, madzaggal ellátva - ezt nem kellett lendíteni. Ezenkívül volt olyan megoldás is, amikor faszög volt madzaggal a csuklóra kötve, melyet használatkor meg kellett lendíteni. A doroszlói svábok sajátos munakeszközeiről: „Ami manapság is kimutatható, eszköztárukban megtalálható a németnek nevezett, nyeles sodrófa (német sodró/a). A kapa-kasza-kenderarató-sarló vágóeszküzök élesítéséhez a námetek ún. éles üllőt használtak, amelyhez falubeli bognár készített háromlábú széket és megvasaltatták. Az említett németek üllőn a kalapács lapjával, a magyar lapos üllőn az élével kalapálták a kaszát". A sváb hatás kitűnő példája a környéken használt kulai kocsi meg a kulai eke, s az első kapálóeke is onnét került a településre. (KOVÁCS Endre 2007. 2-3.)