Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

216 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Hans Vettr), Ginál Tóbiás (Bäsa Tobias Vettr), Fuszenecker János (Seffa Hans Vettr), akinek szép tanyája volt a Sandbergen, valamint Fischer József (Fischr Joschi Vettr) is. De mindezek ellenére a szegény és a gazdag parasztok közötti műveltségbeli különbség nem a vagyoni háttér függvénye volt. Voltak nagyon szegény okos emberek, akikre a falu odafigyelt, és előfordult oktondi módos ember is. Az az ember, aki megengedhette magának, hogy újságot járasson, az továbbadta azt a szomszédainak is. Az 1930-40-es években maximum tíz újság járt a faluba, s átadták egymásnak az emberek. Voltak nagyon bölcsen gazdálkodó, de írástudatlan emberek is a faluban. Hajóson a paraszti gazdálkodás nem sokat változott a XVIII. század közepétől a XIX-XX. század fordulójáig. A hagyományőrzés mellett azonban mindvégig jelen van a munkavégzés megkönnyítésére, a technikai problémák megoldására való erős törekvés. Bármennyire is elavult egy munkaeszköz vagy akárcsak egy mindennapi használati tárgy, a gazda soha semmit nem dobott ki, mindig megtalálta az adott eszköz újabb funkcióját. Vagy csak félretette a padlásra vagy a kamrába - háthajó lesz valamire. És valóban, ezek a régi tárgyak mindig megtalálták új feladatukat a paraszti gazdaságban. A falu egyik legmódosabb gazdája az 1920-as években még faekét (Holzpfluag) használt. Amikor áttértek a vaseke (aisana Pfluag) használatára, a régi faekéket nem dobták tűzre, hanem egy kis változtatással új feladatot találtak a számára. Igaz, néhány évet még pihentek ezek a faekék, egészen az 1989-90-es rendszerváltásig. Amikor a privatizáció során az emberek visszavették a földeket, a szőlőt, akkor ezeket a régről megőrzött munkaeszközöket a szőlőtő őszi betakarására használták. De ehhez az eketaligára már nem volt szükség, csak egy kereket kapott, mivel a taligát nem lehetett használni a régi, hagyományos, alacsonyművelésű szőlőkben. Ma is sok faeke van a faluban. A hajósi parasztgazda ragaszkodik a rég megszokott munkaeszközeihez, s ezt a ragaszkodást a fiatalabb generáció is tiszteletben tartja. Hajóson nem vált nevetségessé az az ember, aki ezeket a modern technika által túlhaladott dolgokat egész életében féltve őrizgeti. A XVIII-XIX. századi kőből készült őrlőkövek (Stueimihle), sóőrlő kézimalmok (Salzmihle) is megérték a XX. század közepét. Ekkor a gabonafélék és a kukorica őrlése mellett az újkeletű fűszerpaprika őrlésére is használták. A különféle eszközök másodlagos felhasználására számtalan példát találhatunk szinte minden háztartásban. Néhány példa a tárgyak másodszerepének illusztrálására: A disznóvágáskor használatos nagy forrázóteknőket (Schlachtmoltana) árvíz idején közlekedési eszközként, csónak helyett használták. Még az 1956-os árvíz