Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 207 nit gyapjúból is. A szegények és a jobb módúak különbsége ebben a dologban is megmutatkozott. Szegény asszonyok örültek, amikor Gyertyaszentelő Boldogassszony napján a kötőtűket letehették: Maria Lichtmeß, /Stricken und Spinnen vergeß! ('Gyümölcsoltó Boldogasszony, / a kötést és fonást abbahagyod.') Kötélverés. A kötelek (Strick) készítése természetesen a férfiak dolga volt elsősorban, de mivel sok kéz kellett hozzá, az asszonyok is tevékenyen közreműködtek. Volt kötélverő (Saeilr) a faluban, de mivel a pénz vékonyan csordogált, maguk fogtak neki saját szerszámaikkal a kötélverésnek is. Munkák a háztartásban A parasztcsaládokban a háztartási munkáknak is megvolt a hagyományos rendje, melyet a gazdasági munkákon kívül napi, heti vagy szezonális rendszerességgel el kellett végezni. De a XX. század közepéig férfiember nem végzett házimunkát, legfeljebb a vízhordásba segítettek be. Az 1960-as évektől azonban volt artézi kút, jó ivóvíz minden háznál - nem kellett messzire járni az ivóvízért. De a régebbi időkben, amikor ásott kutak voltak, nem volt mindenhol megfelelő minőségű ivóvíz - volt olyan falurész, ahol nem tudtak jó babot főzni a víz miatt. A XX. század első felében a család tagjai a szántóföldeken, a kertekben és a szőlőben dolgoztak - így főtt ételt vacsorára fogyasztottak. A főzésre leggyakrabban csak a munkából való hazatérés után került sor, vagy a gazdasszony hamarabb hazaindult a délutáni munkákból. A takarítás napja a szombat, a mosásé a hétfő vagy a hét eleje, a vasalás hétfőn este vagy kedden volt. A kenyérsütés napja a péntek volt vagy amikor elfogyott, de vasárnap nem szabadott kenyeret sütni. A jó gazdasszony háztartási füzetet is vezetett a kiadásokról. A magángazdálkodás idején a családok önellátásra voltak berendezkedve, és csak kevés dolgot vásároltak boltban: ecetet, sót, petróleumot, gyufát és gyertyát. A háztartási kiadásokra félretett pénzt a legidősebb gazdasszony kezelte, a nagymama volt a pénztáros. Az összes recept az asszonyok fejében volt, receptes füzetet csak az 1960-as évektől kezdtek vezetni az újkeletű, divatos sütemények feljegyzésére, s szakácskönyvet is ettől az időtől kezdve vásároltak, vagy pedig a Szabad Föld és a női magazinok recepjeit próbálták ki. Esetleg a módosabbak vásároltak régebben a boltban Váncza-sütőporos receptes füzeteket. Főzőtanfolyam nem volt a faluban. Napi rendszerességgel végzett munka volt a sütés-főzés. Tavasztól őszig, a mezei és szőlőbeli munkák idején a parasztok ebédre többnyire hideg ételt fogyasztottak, majd hazaérve egy könnyen, gyorsan elkészíthető meleg vacsorát készítettek: egy tartalmas levest vagy egy könnyebb leves mellé főzött tésztaételt. Hajóson a parasztasszonyok nyáridőben már hajnalban előkészítették az esti főzéshez valókat: a babot beáztatták, így kevesebb idő kellett a főzéshez. Az is előfordult, hogy az asszony a babot magával vitte, ki a szőlőbe, ott egy kevés vízzel feltette főni, s