Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 205 szivacsos, nedves tőzegből tőzegformával kis téglákat hánytak ki, majd kiszárították. Később a tőzeget talajjavításra használták. A Beckendreszéknek volt egy tanyájuk, ők kiásták a tőzeget, és már akkor azzal tüzeltek. A tanyájuk a Birka-kútnál volt. A tanyán tőzeggel fűtöttek. A tőzeget szinte úgy verték ki, mint a vályogtéglát szokták, formával készítették. Az én időmben a Hegy alatt a tőzeg már kétszer égett. És egyszer itt is égett, ahogy a stégnél kimegyünk, a stégtől hátrafelé, Nádudvar felé... - emlékezett Krastek András. Kosárfonás, sásfonás, gyékényszövés. A hajósi parasztemberek téli foglalatossága volt a fűzfavessző, a gyékény, a sás feldolgozása. A fűzfavesszőből kölönféle kosarakat, halászati eszközöket és méhkast fontak, valamint az udvar és az istálló takarítására való durva söprűt (Hofkehrbeasa). A sást a kisszék befonására hasznosították. A gyékényből pedig dikót (Strohbettsched) szőttek, mely a présházban vagy a határbeli kunyhóban kapott helyet. Klumpakészítés (Klampamacha). A klumpa, a fából készült cipő a sváb parasztok jellegzetes hétköznapi lábbelije volt a XX. század közepéig. A klumpa készítéséhez azonban már nem értett bármely parasztember. Nem kis ügyességre, erőre és speciális vájó-véső szerszámra volt szükség a facipő elkészítéséhez. Valamint kellett hozzá egy jancsipad (Hanslbank) is, amibe beszorították a fát. Hajóson volt egy Klampamachr ragadványnevű család, akik ezzel a tevékenységgel is foglalkoztak, és néhány ügyes parasztember is készített klumpát a téli időszakban. De az I. világháború utáni években már csak néhány klumpakészítő (Klampamachr) specialista dolgozott Hajóson, ezután már főleg Baja környékéről hozták a klumpákat a faluba. A legutolsó klumpakészítő Kovács Kálmán bácsi volt - az 1950-es években bekövetkezett halálával megszűnt a klumpakészítés a faluban. Olyan könnyűek voltak a klumpái, mint a pille. Talán fenyő vagy nyárfa. Precíz munkát végzett. A bebújás helyénél báránybőrt ragasztott, hogy a gyapjúharisnyát a fa el ne koptassa - emlékezett Michl Juszti Bäs. Fapapucskészítés. A fapapucs (Holzschlappa/Holzstoffl) egy fatalp volt, melyet lábformára vágtak ki, és egy széles szíjdarab vagy egy gurtni volt a lábfejrészhez odaszögelve. Vagy pedig madzagszövőszéken (Wiarkstiahle) szőttek hozzá egy lábfejet fedő darabot. A fapapucsot minden családban meg tudták csinálni maguknak az emberek. De ha néha előfordult, hogy valaki nem tudta elkészíteni, a szomszédot hívta segítségül. Jöttek az asztalos nagypapánkhoz is, kirajzolta nekik, a nagyját levágta, és a többit az illető otthon simára reszelte - emlékezett Tischlar Jule. Fonás és kötés (Spenna and Stricka). Ahogy befejeződtek a nagy őszi munkák a novemberi Imre napi búcsúval, akkor az asszonyok számára elkezdődött a fonás és kötés, mely eltartott egészen Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig, azaz február 2-ig. Az asszonyok, alighogy elvégezték a hajnali konyhai teendőket, a fejést meg a baromfiak körüli munkát, máris odaültek a rokkához (Spennrädle), hogy elkészül-