Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 203 ból készült. A nádazás előtt este a nádból ötven-hatvan centiméteres szálakat beáztattak, és vizes szalmával letakarták. A nádat rúddal (Stanga) rögzítették két helyen, belülről és kívülről is, majd dróttal összehúzták. A tetejére fonás került. Ezt a nád legfelső, a virágzat (Fahna) alatti részéből fonták, egyszer-kétszer megtekerték. Ezt a fonatot két-három soron tették egymás fölé, a virágzat részével lefelé, majd leszorították egy-egy erős rúddal belülről és kívülről, végül összedrótozták a rudakat. A padlást szintén sárral tapasztották (Eschtrischla), mert így nyáron hűvös, télen meleg volt. A mennyezet deszkából készült. A ház két helyisége közötti közfal ugyanúgy készült, mint a külső falak, csak kevesebb anyaggal, vékonyabban. A szoba a ház elején kapott egy egyszárnyas ablakot, mely 1 m x 0,5 m volt. Az ajtók délre néztek. Ez az építmény hat méter hosszú és négy méter széles volt. Volt benne egy kisszoba (kleina Stuba), mely két vagy két és fél méter hosszú volt, a másik helyiség pedig istálló volt, két ló állt bent. Tettek bele jászolt (Kripp) is. A szobának és az istállónak külön bejárata volt. Volt egy vakajló a szoba és az istálló között, zár is volt rajta. A kiszobában semmi bútor nem volt, asztal se, csak szalma volt leterítve a déli pihenéshez. A kitelepítés után ide költöztek a szüleim és a bátyám a feleségével, de csak nyárra, mert feléből szőlőmunkát vállaltak. Akkor ló már nem volt. A szüleim a kisszobában, a fiatal pár az istállóban, ezért mindegyik helyen volt egy-egy asztal és székek. Mielőtt beköltöztek, kitermelték az istállóból a földet, megcsinálták a földes padlót (haud В oda gs с hl aga), és kimeszelték. Egy nyáron át laktak ott 1947ben, májustól novemberig. Utána kivitték a szüleimet Németországba. Mindent apám és anyám csinált a házon. Nyári pihenő és menedékhelynek tervezték. A déli pihenőt itt benn tartották, és szüretkor három-négy ember kint maradt, hogy addig dolgozzon, míg látott, és reggel, a napfölkeltével kezdték. Mert a Csetáj kilenc kilométerre van Hajóstól - így nem kellett naponta hazajönni, látástól vakulásig szüreteltek - emlékezett Schőn Jánosné Fuszenecker Katalin. Schön Ferenc családjának is volt kis fonott háza (gflochtis Hüusle): A Pfoschtán volt a földünk, ott csináltunk egy kis fonott házat. Cölöpöket (Stitza) ástunk be. Fölülre, mind a négy oldal tetejére egy gerenda (Maurbank) került, amibe lukakat véstünk, ezekbe a lukakba oszlopokat állítottunk, úgy ötven centiméterre egymástól, és alul beástuk a földbe. A feketefűz (Getawaida / Schwazwaida) ágaival fontuk, mert ezek nem törnek. A sarat szalmával összedolgoztuk, és a sárgolyókat belülről és kívülről erősen odavertük. Belülről és kívülről egyszerre dolgoztak. Ennek meg kellett száradnia, aztán még vakolatot kapott (haud vaputzed), akkor simára dolgoztuk a falat... Egy ajtója volt. Azon jártunk be mi is meg a lovak is. Nádteteje volt. Menedéket jelentett. Rossz idő esetén szükség volt rá. Ha esett, az egyik oldalon mi voltunk, a másikon a lovak. Középen volt egy deszka. A mi oldalunkon rend volt. Ezt az építést az idősektől vették át. A harmincas évek elején építettük. Azelőtt sok ilyen házikó volt a határban, nagyon sok. Es
