Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 189 Reagile), de mondták úgy is, hogy egy jó harmat fölér egy kis esővel (A guats Tau is с ht so vili weat wia a kl eis Reagile). A szőlő kötözésére (Benda) akkor került sor, amikor a szőlő már kihajtott, és elkezdett virágozni (blieha). Az első permetezés (Spritza) akkor volt, amikor már legalább húsz centiméteres volt a hajtás, majd ezután még kétszeri permetezés következett az év során. Az 1960-as évekig rézgálic és mész (Blaustuei and Kalch) keverékével permeteztek. A permetlevet fa permetlé általában Spritzwassr, a rézgálicos permetlé Blaustueiwassr) kádakban vitték ki a szőlőkbe, majd később ott állandó betonkádakat állítottak fel. A rézgáliccal virágzáskor is lehetett permetezni, csak a későbbi vegyszereket nem lehetett ekkor alkalmazni. A kaccsolást (Stutza) akkor végezték, amikor a bogyó akkora volt, mint a sörét, azaz akkor, amikor már egy kissé ki volt fejlődve. A szüret (Leasa) előtt az érő szőlő őrzésére szőlőcsőszöket (Weigatahaltr) fogadtak fel. Öregemberek mentek el csősznek. A szőlő végébe keresztet rajzoltak, hogy a gazda lássa, aznap már járt ott a csősz. A szőlőőrzők járandósága (Lauh 'fizetsége általában búza volt - ezt kérték általában az emberek, mert ez lett a kenyerük. Vannak szép szüretek és vannak csúnya szüretek. Egyik évben gazdagon adja áldását a természet, és egy hagyományos tőkén megterem egy vödörre való. A másik esztendőben elrohad szinte minden, száll a penészgomba mindenfelé, mint a füstfelhő, és semmivé válik az egész év minden kiadása és áldozatkész odaadása. A családokban a szüret az esztendő kitüntetett munkaalkalma volt a XX. század közepéig. 1945-ben elvették az emberek szőlőjét is. A XX. század első felében Mendier István nagygazda családja nem fogadott fel munkásokat, a családtagok könnyedén el tudták végezni a munkát. Akkoriban a maihoz képest - viszonylag kevés volt a termés, és sok dolgos kéz volt a családban. A hagyományos gazdálkodás idején 1000 négyszögöl szőlő tíz hektoliter bort adott, ma pedig kétszáz mázsa szőlőt szüretelnek hektáronként. A régi, hagyományos szőlőfajták kevesebbet teremtek, viszont akkoriban nem volt olyan nagy mértékű a rothadás (Faula), inkább összeaszalódott az akkori kadarka. így a rothadásveszély nem sürgette az embereket a szüret minél előbbi befejezésére úgy, mint manapság. Akkora területen, amelyet napjainkban egy hét alatt szüretelnek le, ott a korábbi, hagyományos fajták mellett két-három hétig is eltartott volna a munka. Az 1930^40-es években így zajlott a szüret egy hajósi nagyparaszti gazdaságban: Mi mindig korán keltünk... Hogy mi volt a korán, azt nem tudom, de mindig álmos voltam... De emlékszem olyanra, hogy ez az út, ami megy ki a pincék felé, az kétoldalt mind teli volt kocsikkal... Az emberek mentek szüretelni. Tehát nem volt előzés, hanem egymás után mentek kifelé a kocsik... Reggelente... De volt olyan is, hogy a sok eső miatt sürgős volt a szüret. Korán keltünk, hajnali négy-öt óra között. Mi mindig kocsival mentünk ki, kivittük a reggelit. Szalonna, az volt bőven, kolbász is volt, aztán érett túró, lekvár,
