Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
152 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária A hajósi ártéri kerteknek két alaptípusa különíthető el: a körülárkolt Bettle ('ágyás') és az árkolatlan Gata ('kert'). Tehát a Bettlákon az egyes birtokosok körülárkolással alakították ki kertjüket, de a Gátakon az egyes kertbirtokok nem voltak árkolva. A Krautgáta eredetileg valóban káposztáskertek voltak, majd egyéb zöldségféléket is termeltek bennük. A Hampfgäta, azaz a kenderkertek elnevezés is azt példázza, hogy mielőtt a kender kikerült volna a szántóföldi művelésre, kerti növény volt. 67 Az árkolatlan, alacsonyan fekvő kertek nagy része a XX. század közepéig fennállt és gazdálkodtak bennük, majd egy részük fokozatosan beépült. Néhány példa még az 1960-as években is volt Gáta művelésére. A falun belül a Sziget-árok mellett még a '80-as években is voltak művelt kiskertek. A Sasfészek melletti részen egy-két gazda máig is műveli kis parcelláját, a többi parlagon hever. Káposztás kerté к voltak a Fácánosi erdőben, a mai postától kifelé, az mind káposztáskert volt. A Fácánosi erdőn végigvezetett egy árok, valamikor Stadtgraba (Város-árok) volt a neve. Az erdő közepén ment végig. Mikor káposztáskertnek használták, akkor árkot ástak körös-körül, olyan hosszan, ahogy gondolták. A földet föltöltötték, és csak utána ültettek bele fákat. Mert az én időmben ez erdő volt, vegyes erdő. És előtte káposztáskertek voltak - emlékezett Krastek András. A Bettlák mesterségesen kialakított, körülárkolt, különböző méretű, de általában hosszan elnyúló, keskeny szélességű, fölmagasított kertek voltak, melyekben a XIX-XX. század fordulójáig zöldséget termeltek. Ezután számuk fokozatosan csökkent, egy részük az 1910-es években már parlagon hevert, majd egy részük beépült. Jelentős részükön azonban még az 1930-40-es években is hagyományosan gazdálkodtak. Ez utóbbi időszakban már főleg fákkal ültették be, vagy pedig a fákkal körülültetett kertekben burgonyát, takarmányrépát és egyéb növényeket termeltek. Abban az időszakban és területeken, amikor már csak fűzfát termeltek a Bettlákon, egyesek nem Bettláknak, hanem Wiedabettla ('kis fűzfaágyások') néven nevezték e kerteket. A Bettlákat úgy alakították ki, hogy fölmagasították, azaz fölhányták a földet (haud aufgwaarfa), az árkokkal pedig levezették róluk a vizet. A továbbiakban az ártéri kertekben való gazdálkodást néhány - különböző társadalmi réteget képviselő - hajósi sváb család példáján kívánjuk bemutatni. Krastek András gyermekkorában, az 1910-es években az akkor zsellérsorban élt, gazdacselédként dolgozó szüleinek nem volt földjük. A nagyszülőknek azonban volt egy kis kertjük a Hampfgatábm, akkor ők krumplit termeltek benne. A XX. század elején a családnak már nem volt Bettlija, de a nagyapa, Fuszenecker Mihály (1862-ben született) sokat mesélt unokájának az ottani gazdálkodásról. Hajóson a XX. században előfordult az is, hogy a szegényparasztoknak, akiknek nem volt kenderföldjük, a ház melletti konyhakertben termeltek kendert kisebb mennyiségben.
