Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 153 Krastek András így emlékezett az általa ismert Bettlákra: A Bettlák a falu szélén voltak, a templomig tartott ott az az alacsony rész. Amikor az iskolába mentünk, ezeknek a maradványain mentünk keresztül, most ott házak vannak. Az én időmbe ' még lehetett látni a maradványait. Hajós régen egy sártenger volt, és át is lehetett ugorni a Bettlát, egyik Bettláról a másikra. Az én időm 68 előtt voltak a Bettlák. Megvoltak, de akkor már nem voltak karbantartva. De az erdőn túl is voltak Bettlák, a Fácánoson túl, a túlsó oldalon ...A hegyek alatt Guták voltak, a Krautgáták, a Hampfgaták, de ott nem volt Bettla. Tehát az általa ismert falurészen már nem termeltek semmit a Bettlákon, ott már elhagyottan álltak az 1910-es évek végén. A Mendler-Petsch família Hajós egyik leggazdagabb parasztcsaládja volt a XX. század első felében. Nekik is volt Bettlájuk a Roßensl nevű helyen, ahol a XX. század közepéig gazdálkodtak. Mendier Istvánt édesapja gazdatanfolyamon is taníttatta, akiből igen széles látókörű parasztgazda vált. így szakszerűen emlékezik a maga által is megélt 193040-es évekre, valamint az ennél is régebbi családi szájhagyományra: A Bettlák vizes, lapos részeken kialakított kertek voltak. Ott az emberek félméteres mély, változó szélességű árkokat ástak, az onnan kitermelt földből pedig egy kis part (Dämmle) jött létre, amit fölmagasítottak - ez volt a Bettla. Fél méter magasan kiemelkedő kerteket hoztak létre, arra lettek ráültetve a fák. Mi zöldséget nem termeltünk benne az én időmbe ', mert mi nem voltunk rászorulva. Az 1900-as évekbe ' nálunk már csak fűzfa volt benne, de az 1800-as évekbe ' még zöldségféléket termeltek ott. A Bettla kétféle célt szolgált: kedvezőbb helyzetű, magasabban fekvő földterületet alakítottak ki, ahová fát lehetett ültetni, de egyben mezsgyét 69 is adott. Nekünk volt egy Bettlánk az un. Roßenslban, itt a mai vásártérnél, 200-300 négyszögöl közötti terület volt, melybe négy-öt sor fűzfa fért bele. A Bettlák nagysága változó volt, másoké kisebbek, 50-100 négyszögöl közöttiek is voltak. A miénk ketté volt osztva anyám és a bátyja közt. Nekünk csak fűzfával (Fealba) volt beültetve, mert a fűz gyorsan növő fa, csonkítani lehetett, csonkítottuk 5—6 évenként. Volt egy törzse, ami egy méter átmérőjű volt, mert olyan sok ágat hozott - ezt tűzifának használtuk fel. De nemcsak fűzfát ültettek a Bettlákon, hanem voltak nyárfák (Albabim) is, kőrisfák is, de voltak tölgyfák (Aeichalabim) is. Ez a határrész most is tele van kőrissel, most is nyolcvan százaléka kőrisfa. 10 Tehát ki-ki magának termelte ezeket a fafajtákat, itt, ezen a részen. Szemben a kinti akácerdőkkel, ahol az erdőbirtokosoknak kötelező volt egyszerre kitermelni áfákat. 68 Az adatközlők gyakran említik „az én időmben" meghatározást, melyen fiatal- és középkoruk értendő. 69 Határjelölő földcsík, itt a mezsgyét a víz jelöli. 70 A körisfákat meg a tölgyfákat a II. világháború után teljesen kiirtották az akkori telepesek, akik három-négy éven keresztül abból éltek: eladták azokat a fákat. És akkor az erdők a későbbiek folyamán maguktól nőttek ki, és váltak ismét olyan szép erdővé, mint amilyenek előtte voltak. (Mendier István).
