Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 151 Hampfgäta együttes neve - a stéghídnál voltak, de ott sem mindenhol lehetett kerteket kialakítani, mert helyenként nagyon mély volt a terület. Ha lefolyt a Pincehegyről a víz, vízmosások (Rennada) keletkeztek. Innen kihányták a földet, hogy a víz utat találjon a Kanális felé. 65 A XX. század első felében sokkal kevesebb terület volt alkalmas szántóföldi művelésre, mint a későbbiek folyamán. Mindenütt erdő és mocsár, nádas és fűzfások, és kinn a homokon meg akácerdők voltak ... Ahol nem lehetett termelni, ahol víz állt, ott a lovaknak kaszáltak - emlékezett Krastek András. 1951-ben, mikor a Május-telepre kerültem, akkor mesélték, hogy ott a mocsárban, ahol a marhák legeltek, egy marha elsüllyedt a lápba ', és milyen sokáig lehetett látni a hátát! És teljesen elsüllyedt. Tehát abban az időben még annyira lápos volt ez a terület. Hát csupa víz volt a Szigeti főutcától kezdve kifelé. A nagymama mesélte mindig, hogy tiszta víz volt az. Hát, csónakkal jártak ki a pincébe. A nagymamám kislány korában csónakkal ment át ott, ahol a Sziget-árok (Enslgraba) van. Mert a kövesút csak 1928-ban készült el. A patak is egy rettenetes nagy víz volt az én kislány koromban is. Gyalog nem lehetett mindig átmenni az egyik falurészből a másikba. A XVIII-XIX. század folyamán a mocsaras helyeken a község irányításával, robotnapokon alakítottak ki utakat: a gödrökből földeket hordtak az épülő úthoz azért, hogy magas fekvésű utakat lehessen létrehozni. Az állandó víz miatt a házakat dombokra építették, amiket a faluban hegynek mondanak (uf die Bearg nauf d Häusr baua). Az építkezés előtt megépítették a dombot (en Bearg nabaua). Az utcán úgy lehetett közlekedni, hogy minden ház előtt föl kellett menni a dombra, majd az udvar résznél le kellett jönni, s a következő háznál újra föl és le. Sáros időben csak klumpával lehetett közlekedni, de az is beleragadt a sárba. Ahol sáros időben hajtották a teheneket a legelőre, végig az utcákon, ott az utca földje „lépcsővé" változott attól, hogy az állatok ugyanabba a mélyedésbe csúsztak bele. A tehénlépcső (Kiahstiagada) kiszáradása után a szekerek egyik gödörből a másikba zöttyentek bele. Az ártéri kertek 66 A hajósi ártereken kialakított kertkultúra is azt példázza, hogy a helyi sváb parasztok a legnehezebb természeti adottságok ellenére is képesek voltak termővé alakítani a tájat - csak úgy tudtak itt fennmaradni, ha semmilyen természeti adottságot nem hagytak kihasználatlanul. A Steaggäta egy része az előtte felsorolt három Gutának az a része, amely a stég mögötti részen van. A Pincehegy alatti területnek tehát négy neve van, ezen belül a Stégkertek egy kisebb rész neve, tehát nem egészen szinonimája a háromnak. Az ártéri kertekről lásd: BARTH János 1974. 213-233.
