Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

146 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Sok helyen úgy volt megosztva, akkor is mentünk a téeszbe tagnak, ha nem vittünk földet. Sok családban az volt, hogy a férfi elment a gazdaságba, ott kereste a pénzt. A téeszben munkaegységre ment a munka, ott nem fizettek, és akkor a munkaegységre kaptak az emberek kukoricát, búzát, mákot is termeltek, paprikát - ott csak a terményt kapták. Mert, ugye, búza köllött a kenyérnek, a kukorica köllött a jószágnak. Akkor már baromfit is tarthattunk... A hajósi parasztok számára az volt ekkor az egyik legnagyobb nehézség, hogy meg kellett tanulni az embereknek normára dolgozni. A normát kezdetben a reális munkabírásnak megfelelően határozták meg, később azonban évről évre emelkedett. Ahogy egyesítették a téeszeket - na, akkor még egyet csavarjunk rajta! Az állami gazdaságnál az emberek illetményföldet is kaptak. A svábok olyan emberek, hogy a jég hátán is megélnek. A gazdaságnál kaptak illetményföldet, ahol lehetett krumplit vagy kukoricát termelni, később paprikát és majoránnát is. Mink ezt mind munkaidő után csináltuk. A hajósi svábok a téeszekben és az állami gazdaságban többnyire ugyanolyan lelkiismeretesen dolgoztak, mint a magángazdálkodás idején a sajátjukban. A KEVIBOR nagyon dolgoztatta az embereket, és szépen föl lettek újítva a szőlők, de azon nem lett mindjárt haszon. Én ott dolgoztam sokáig, az fizetett a legjobban. Akkorjába ' még dekádonként fizettek, tíznaponként. A téeszben reggel hét órától délután négy óráig volt a munkaidő, a tehenészet kivételével. Eleinte nem volt gépesítés, a hagyományos paraszti gazdálkodás eszközeivel és módszereivel folyt a munka. A szőlőt nagyon el lehet rontani - és lehet lelkiismeretesen csinálni. A hajósiak általában ugyanolyan precízen csinálták a téeszben is. De voltak olyanok is, akik azt gondolták: - Van csap? Na, fussunk rajta keresztül, aztán majd lesz valami... Attól függött, milyen volt a főnök Aki nagyon pontos volt, akkor ott teljesíteni kellett. De sokan csináltak ott is fusimunkát. Meg volt egy ilyen szólás a rendetlenül kapáló emberre: Az ember tesz egy lépést, betakarja a gazt... és megy tovább... Hirth István 1972-től dolgozott a téesz tehenészetében (bem Vieh). Minden egyes nap reggel fél négyre kellett dolgozni menni. Ott hat fejősgulyás (Mealkr) dolgozott, mindegyikhez tizennyolc tehén tartozott, melyeket napjában kétszer meg kellett fejni. Beállítottuk a tehenet a standra. Először a farkát, majd a tőgyét kellett megmosni a fejés előtt. A rugós tehén már az első fejesnél mindjárt kirúgta a sajtárt (Kibl). Az ilyen tehénnek az első lábát fölemelik és kikötik. Mikor mentem, már emelte is a lábát. Ez csak az első ellésű teheneknél (eschttragada Kuah) fordult elő, a többi már meg volt szoktatva. Hetente egyszer minden gulyás sorra került a legeltetésben is, aznap pásztorkodtak. Az eilest a fejősgulyás látta el. Mutatta a tehén, hogy mikor közeledik az idő, nyugtalan volt, lefeküdt, megdagadt. Az állatorvos megállapította az elles vár-