Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
126 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária családnak két pincéje volt egymás mellett — az egyik az édesanyámé lett, a másik egy másik testvéré. A dédnagyapám az nem maga építette, hanem vette azt a pincét. A szőlők két tagban voltak. A Kleisrgiatr (Kisházasbirtok) területén, melyet még a XIX. század végén osztottak ki, valamint az Alti Weigätäba, azaz az Öregszőlőkbe. Egy tanyánk is volt, ott a család minden tagja dolgozott, állandó béres nem volt. De mi nem arattunk, mert egy aratónk volt éveken át, annak volt egy felesége meg egy lánya. És volt nekik két tinójuk — azzal kimentek oda, a tanyára, és ott voltak egész héten át, ők arattak. A szőlők egy részét is kiadták részes művelésre. A dédnagyapám, Sebastian Mendier, akire nagyon büszke vagyok, öt fiút nevelt, ő nem dolgozott a gazdaságban. Mert jegyző volt, később a takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója lett. De itt a jómódú gazdák is dolgoztak. Ez a svábság — ez szorgalmas, de a szorgalomnál nagyobb volt bennük a gyarapodási vágy. A dédnagyapám szivarozott, és a fiait dolgoztatta, kiadta a munkát: mikor mit kell dolgozni. Nyilván, mivel jómódú paraszt volt, többet megengedett magának ... Ezek a jómódú parasztok nem arattak, és a szőlő egy részéi kiadták részes művelésre. Az erdő közbirtokosság volt, ott nem volt sok teendő. De a módos gazda a feleségét sem kímélte a nehezebb munkáktól. Nekünk elég sok földünk volt. Szegény édesanyám ...A tanyánk nyolc kilométerre volt, onnan gyalogolt haza egy órával a kocsiindulás előtt, hogy a családnak legyen jó vacsorája ... Hát, kellett a pénz - hajsza a vagyon után. De azért itt az asszonyoknak volt egy olyan részük, hogy a nyár utolján, amikor vége volt a cséplésnek, akkor az őszi betakarítás idejéig ott ültek azért az utcán ... Tehát nemcsak a téli négy hónap alatt, hanem nyáron is volt egy rövidebb idő, amikor kipihenhették magukat. Az asszonyok szinte minden munkát ugyanúgy végeztek a gazdaságban, mint a férfiak. Csak a szőlőbe az asszony nem permetelt. Beck István (1904-ben született) nagygazdának az 1940-es években mintagazdasága volt, ahol korszerű módszereket alkalmaztak. Apja, Beck Ferenc (1880-ban született) és felesége, Kohl Mária (1885-ben született) 100 hold földön gazdálkodott. Nagyszülei és szülei gazdaságára így emlékezett Beckendresa Rési, Nagy Ignácné Beck Terézia: 1943 végén, 1944-ben apám föl volt tejesztve mintagazdának, de ő akkor már gazdasági elöljáró volt 1941-től 4S Azt a feladatot látta el sokkal egyszerűbben, mint ma a falugazdász. Tudta, hol mennyi jószág van a faluban, ellenőrizték a tehenek gümőkór elleni oltását, a növények permetezését betegség fellépésekor. Olyan feladata is volt, hogy ő szervezte meg a téli gazdasági tanfolyamot a fiataloknak. 1942-ben ment az első csapat Jánoshalmára. Kétéves volt ez a tanfolyam, és akkor megkapták az ezüstkalászos gazda címet. Utána Kecskemétre mehettek tovább egy kétéves gazdatiszti iskolába. De apámnak az volt a célja, hogy mindenki A kalocsai főfelügyelő 1943-ban felterjesztette kitüntetésre mint Hajós mintagazdáját. De ezt már 1944-ben nem kaphatta meg, mert bejöttek az oroszok.
