Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 125 mert nem voltak rászorulva. Amikor szétosztották a birtokot, visszatartottak maguknak egy különálló, egy-két holdas szántóföldet és egy félholdas szőlőt. A vagyon szétosztásakor a dédszülők hetven év körüliek voltak. Az ő gyermekeik pedig 1934-ben osztották szét a vagyont, amikor ők ötven évesek voltak. Ők azért osztották szét ilyen korán a vagyont a gyerekeknek, mert nyugodtan akartak élni - és gond nélkül éltek életük végéig. A nagyapa a görbebotjával naponta kisétált a pincébe, ott volt mellette a fél hold szőlője, azt megdolgozta. Meg volt egy kis darab krumplijuk, azt is megművelte. De külön disznót nem tartottak. Mendier István édesanyja volt a legidősebb a három testvér közül, ezért ő maradt a családi házban, azaz ő volt a Baisitzr, azaz 'az ott lakó, ott maradó', valamint kapott még egy hold szőlőt is a házörökség mellé. Mendier István így emlékezett gyermekkorára, amikor a nagyparasztcsalád közösen, együtt gazdálkodott: A dédnagyapámnak még nyolcadjai voltak - ezek jobbágy telkek voltak. Ez azt jelentette, hogy 100 hold volt egy egész telek, a nyolcad pedig tizenkétegész-öttized hold volt. Ez a tizenkétegész-öttized hold tizennyolc darabból állt. Ezek szántóföldek, káposztaföldek meg kaszálók (Ackrfealdr, Krautgüta, Wiesa) ... minden volt. 1931-ben tagosítottak, arról én még tudok, a tagosításról (Hottrkamissiara). Mikor a nagyapa fölült egy hajdi (pusztai) dombra, ott táblák voltak kiállítva, a föld minőségét mutatták. Mert a tagosításkor mérték a föld minőségét, ástak lukakat — és akkor mutatta nekem a nagyapám onnan, hogy a túlsó tábla végén van a határ. A tizenkétegész-öttized hold föld hetven százaléka szántó volt. Az én apámnak tíz hold szőlője volt, de az már a különvált Mendier családé volt. Anyai nagyszüleim pedig a tagosításkor 100 hold feletti földet kaptak. A legtöbb holdjuk nekik volt Hajóson. De elég nagy területen homokos földet kaptak. A földet aranykorona szerint osztották ki, tehát a jobb helyen kevesebb földet kaptak az emberek. Az egynyolcad föld tizennyolc darabból állt, az egyikben volt egy 1200 négyszögöles erdő. Tehát az én apai nagyapámnak volt hatnyolcada, ez azt jelentette, hogy hatszor 1200 négyszögöl erdője (Wald) volt. Ezek akácerdők (Agatzawald) voltak, ott kinn. Ezenfelül voltak ilyen füzesek (Fealba), a benti részeken. A hajósi határ a Sárközhöz tartozik - kétféle a Sárköz: a benti és a kinti, a homokos. Kint voltak az akácerdők, itt bent pedig a Sasfészek meg ezek a részek teli vannak kőrisekkel A1 Azokat négy-ötévenként lecsonkították, az adta a tüzelőnek egy részét. Az akácerdőn más volt a helyzet, ott erdőgazdálkodási közösség volt, meghatározott évenként, harminc évenként lehetett kivágni. Ez közbirtokosság volt, akinek erdője volt, azok benne voltak a társulásban. Ez kint volt a Hajdba. De ez nem jelentette azt, hogy ha énnekem kellett egy vendégoldal fa, hogy nem vághattam ki onnan egy fát. Nekünk két-három hold kaszálónk volt - a lapos részekből lett a kaszáló. Nagy pincénk is volt. A legnagyobb pince Hajóson az apai nagyapámé volt, a Mendler-pince. Hatvanöt méter hosszú, egymás mellett kettő. Az anyai ágon a Beck Nem egyértelmű, hogy a nyelvjárási Ruascha és Escha fafajta mit takar: kőrist vagy szilt.
