Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
124 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária MUNKA ÉS TÁRSADALOM. A MUNKA SZERVEZETEI KERETEI A CSALÁDBAN, A FALUN BELÜL ÉS A FALU HATÁRÁN TÚL A hagyományos paraszti gazdálkodás időszaka A családi parasztgazdaságok A XX. század első felében a paraszti termelőmunka főként olyan családi gazdaságokban folyt, ahol három-négy generáció (Nazjuna) élt együtt, együtt gazdálkodtak és egy asztalnál étkeztek. A szülők ötven-hatvan éves kor között adták át a gazdaságot (d Wiatschfat ibrgia), az örökséget 45 felnőtt gyermekeiknek - a munkával együtt. Az örökség átadásakor a szülők még általában megtartottak maguknak egy kisebb birtokrészt, melynek neve Depadatackr volt. Ez többnyire szőlő volt, szántóföldet azonban kevesebb esetben tartottak vissza. Ha nem tartottak meg maguknak ilyen járadékföldet, akkor Depadatot, azaz járadékot kaptak az örökösöktől különféle termények formájában. 46 A falu nagygazda családjai tanyás gazdálkodást folytattak. A hajósi tanya a település határában elhelyezkedő, egy lakóépületet és néhány hozzá tartozó gazdasági épületet magában foglaló, paraszti földbirtok. Tulajdonosai azonban nem laktak kinn a tanyaházban, ott egy kommenciós házaspár (Komissjuleut) vagy férfi gazdacselédek (Kneacht) laktak állandó jelleggel, s látták el a mindennapi munkák jelentős részét. Az is előfordult, hogy a gazda nem fogadott fel állandó bérest (Kneacht) a tanyára. Nyáron a cselédek az állatokat gondozták, művelték a földet - a gazdacsalád tagjaival együtt -, télen többnyire csak a jószágokra vigyáztak. Hajóson csak a nagygazdáknak volt tanyájuk. De a nagygazdák a tanyaépületet övező földbirtokon kívül több külön tagban is birtokolhattak szántóföldet, a Bettlákon és a Gátakban ártéri kertekkel, a homokos határrészen pedig több tagban szőlővel is rendelkezhettek. Az 1920-40-es években a falu egyik legmódosabb parasztcsaládja a Petschházban élt, ahol négy generáció lakott együtt. Ebben a házban volt három nagy, utcára néző és két, udvarra néző szoba, két konyha, kamra és három nagy istálló. A családnak ezenkívül nem volt más háza a faluban - két háza nem volt senkinek akkoriban -, de a nagyapa olyan előrelátó volt, hogy volt neki négy házhelye, s mire a négy fiú kirepült a családból, akkor volt nekik hol építkezniük. Ezenkívül mindegyik fiúnak jutott egy egynyolcad (Achtlfeald) telek, azaz tizenkét hold föld és két-három hold szőlő. A két dédszülő ekkorra már szétosztotta a vagyont a gyerekek között, de természetbeni járadékot (Depadat) nem kaptak az örökösöktől, Ibrgia 'az örökség szétosztása a gyerekek közt', ibrgia 'az örökséget szétosztani a gyerekek közt', haud ibrgia 'szétosztották az örökséget'. „A doroszlói sváboknál a korosodó férfiak ötvenévesen mentek kommencióba, a földek művelését a gyerekeikre hagyták, jómaguk tavasztól a szüretig szőlőműveléssel foglalkoztak, és kint laktak a szőlőgunyhóban. A szőlőtermésből siller bort készítettek. Télen át az állattartásban segédkeztek." (KOVÁCS Endre 2007. 1.)
