Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 123 Azokban a szegényparaszt- és zsellércsaládokban, ahol két gyermek volt, azok még nem mentek szolgálni, de három vagy négy gyermek esetén már rákényszerült a család erre a lépésre. A hajósi parasztemberek mindig arra törekedtek, hogy annyi földet szerezzenek, hogy az ő gyereküknek ne kelljen elmenni szolgálni. Annak a családnak, amelynek csak 16-17 kishold földjük volt, hát ott jól meg kellett kapaszkodni, hogy három gyerek mellett ne kelljen senkinek szolgálni menni. Egyesek akkor is elküldték gyermekeiket szolgálni, ha nem szorultak rá. A kényszerűség mellett néha jó oldala is volt a cselédsornak (Diana): a fiúk megtanultak gazdálkodni (wiatschafta), látták, hogyan kell megszervezni a nagygazdaság munkáját, a lányok pedig elsajátították a háztartási munkát a nagygazda- és polgárcsaládoknál. Fatter Józsefné Schindler Éva így emlékezett erre: Nagyapám állami útkaparó volt, négy gyerekkel, azok nem is jártak iskolába, mert apámnak is a disznókat meg a teheneket kellett őrizni. A cselédségnél megtanulták a munkákat, jól beletanultak, mert utána biztos úgy csinálták. Ott tanultak parasztmunkát. Mert apám itthon nem szolgált, ott tanulta a parasztmunkát. Ahogy ott látta, ő úgy csinálta. A következő elbeszélésben Füle Miadi Bäs munkára való nevelődéséről, a nagyanyjával való szeretetteljes kapcsolatáról olvashatunk: A szegényebbek közé tartoztunk, négyen voltunk lestvérek, és én is szerettem volna szép kasmír szoknyákat. Akkor rábeszéltek, és én is elmentem szolgálni, egyszer Sükösdre, egyszer Bajára. Innen megszöktem. Szekérrel vittek el, busszal jöttem haza. A nagymamám fönn volt a padláson, onnan szólt le: - Megjöttél, gyermekem? Lejött, és mi átöleltük egymást. Nagyon szerettem a nagymamámat, nagyon. Mindig jót akart nekem, mindig jó tanácsokat adott. Kapáláskor mindig azt mondta: - Midi, kapálj csak szépen! Te olyan szépen tudsz kapálni. Ha látják a szomszédok, majd mondják, ez aztán a szorgalmas kislány! Ettől még több kedvet kaptam. Anyám is jó volt, apám is, de a nagymama mindig ott volt velem... A XX. század első felében a hajósi parasztgyerekeknek alig voltak olyan játékszerei (Spielzuig), melyek a játszva tanulást szolgálták volna, az egyes paraszti vagy háztartási munkákat azok kicsinyített másával szemléltetve. A kisfiúknak kis lovas kocsit készítettek hulladék deszkából, két csutkalóval (Roßwägile 'lovas kocsi'), vagy pedig krumpliból csináltak kocsit és állatokat. Az 1940-es években már kis traktora is volt a legénykéknek. Kedvelt játékszer volt még a kis ustor (Paitsch) is. A kisleányok pedig kukoricacsuhéból (Kukrutzalaub) készítettek maguknak babákat (Babana/Babala).