Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

122 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária mikor kimaradtam a hatodik osztályból, s akkor Borotán volt egy fél hold szőlőnk. Ott olyan mély barázdák voltak (tiafsattlaga Weigata). Ott tanultam meg szőlőt nyitni. Akkor mán sírtam ott. A második szomszéd, a Náci mindig átkiabált: - Ahá! Vasárnap bálba - az igen! Most nyitni meg nem tudsz? Csak úgy sírtam... Fatter Józsefné Schindler Éva mint egyedüli leánygyermek egyedül kellett elbírjon az ökrökkel - mivel földjük akkor nem volt, az apja ökörhízlalással próbált boldogulni. Az ökröket a felnőttek hajtották ki a legelőre, majd ott a kisleány vigyázott rájuk: Volt olyan, hogy két órát volt ott az ökör, aztán jöttek értem, hogy megyünk ide vagy oda a kocsival. Most már jóllakott, menjünk haza. Egyszer négy ökörrel voltam - két kicsivel és két naggyal -, már mindenki hazament, és én még mindig ott voltam, má sírtam, nem tudom a négy ökröt behajtani. Na, akkor végül csak jött apám, és segített behajtani. Mayer Antalné Beck Julianna már iskolás korában, a nyári szünetben ment először dolgozni, először a szülőkkel, de hetedik-nyolcadik osztályos korában már egyedül ment a gyapotföldre 1945-ben. De fonni is megtanultam. A nagymamám sokat font. Vállalt is gyapjút fonyni. És akkor mink gyerekek mindég veszekedtünk. Mindegyikünk oda akart ülni fonyni, ha a nagymama fölkelt, elment főzni, vagy valamit csinált - akkor mink lestük és odaültünk... Fuszenecker Ferencné Umenhoffer Mária is korán megtanulta a háztartási munkákat: Énnekem korán kellett, mert anyukám meghalt, meg akkor már telepítés volt, amikor én tizenkét éves voltam. De attól függetlenül a házi munkát meg kellett csinálni nekünk. A kenyérsütést, azt talán tizennégy éves koromba ' már megtanultam, de addigra már minden mást tudtam. Mi a nagymamánál nevelkedtünk ... Ott a kemencét szárízikkel fűtöttük, akkor nekünk, kicsiknek kellett a száríziket az istállóban összeszedni. Megtanultam fejni, túrót készíteni már gyerekkoromba '. A vajköpülést, azt mindig a gyerekeknek kellett csinálni. A túrót is. Föltette a nagymama azt a nagy lábast, akkor nekünk köllött vigyázni, tüzelni is ... meg hát néha meg kellett keverni. Hetente volt túrókészítés. Nekem kellett a csibéket etetni, a tojásokat összeszedni, a libákat kihajtani. Akkor arra köllött figyelni, ha jön a liba, akkor kaput nyissunk, be tudjon jönni. Aztán amikor jöttek haza a tehenek meg a lovak, a vályút meg kellett tölteni vízzel. Az is a gyerekek munkája volt. Kellett még tudni foltozni, stoppolni, mamuszkát, zoknit, egyujjas kesztyűt kötni. Az apácáknál hetente két kézimunkaóra volt, ott is kellett hímezni, pacskert kötni. A XX. század első felében az elemi iskolát elvégzett fiúkat és leányokat cselédnek adták: a helyi nagygazdákhoz és polgárokhoz is, de leginkább idegenbe, a környékbeli és a bácskai falvakba.