Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Wicker Erika: Crkve, Klisza, Gradina, Klostr. Középkori településeket jelző határrészek Bács-Bodrog vármegyében

Crkve, klisza, gradina, klostr 53 törökök dzsámivá vagy mecsetté átépítve, köréje erődített palánkot emeljenek hiszen ez elterjedt gyakorlatuk volt, - ám minderre, ahogy említettem, ma még semmiféle régészeti bizonyítékunk nincs. A katymári gradina rejtélyét csak tovább fokozza az a korábbi helyszínelés, mely eltérő nevet adott ugyanennek a területnek. Amikor 1951-ben Sólymos Ede bajai múzeumigazgató Katymaron járt, megtudta, hogy a Lenin Tsz területén, a falutól délre „egy domb tetején sok csont és faltörmelék került elő [...] pénzt is találtak [...] A dombnak a nevét nem tudta senki megmondani, sem a dűlőét. „Törökvár" elnevezést sosem hallották. [...] látszik, hogy valamikor épület állott ott. A téglák vörös égetésűek, laposak. Sok korongolt középkorinak látszó cseréptörmelék is van, valamint emberi csontok. " 329 Rövid jelentésében úgy fogalmazott, hogy „a községtől DK-re mintegy 5 km-re emelkedő dombokon szántás alkalmával Árpád-kori téglák és emberi csontok, középkorinak látszó korongolt cseréptörmelékek kerültek elő. " 33

° Az egyébként katymári születésű, és a környéket igen jól ismerő Kőhegyi Mihály úgy vélte, hogy Sólymos Ede „a Gradina (Törökvár) területén járt. Azóta egy XVII. századi bronzgyűrű is előkerült innen. " 33 ' Ez a lelet azonban önmagában még nem igazolja egy török erődítmény létét. Lehet mindazonáltal, hogy a probléma tisztázásához a fennmaradt legendák segítséget nyújthatnak. A katymári törökvárhoz (gradinához) semmiféle hagyomány nem kapcsolódik (ahogy Sólymos Edét fentebb idéztem: „ Törökvár elnevezést sosem hallották.")

222 Érdekes emléket őriznek viszont a madarasiak: „Egy rokonommal megismerkedett a háborúban egy török és emlegette, hogy az ősei sok kincset hagytak itt nálunk háború után eljött 924-ben valami írással és a közlegelőn pincét keresett két domb között és máskor egy dombot is nézett, hogy török vonuláskor ott eltemetve sok kincs fekszik benne, mert mellette vezetett egy régi országút a kíjóson, most is meglátszik a helye. Ez az út valamikor Bajától Zomborba vezetett. Az a török ember nem volt tisztában a tereppel és a régi írással, jó helyen járhatott, de nem ismerte ki magát és azzal távozott, hogy kutassuk ki ezeket a helyeket, de az írást nem akarta itt hagyni, csak meghagyta, ha megtaláljuk, írjunk neki, de hát nem kereste senki idáig. " 333 A mendemonda másik, rövid változata viszont igazi happy enddel végződött „a török ember" szempontjából, és megnevezte a „kincs" pontos helyét is: „paplaposnak hívják [...] és egyszer jöttek 9 Sólymos Ede helyszínelése, 1951. TIM RA 175-2001. In: H. TÓTH Elvira 1990. 178.; WICKER Erika 2004. 71.; WICKER Erika- KŐHEGYI Mihály 2002. 66. 0 Sólymos Ede jelentése 1951. TIM RA 175-2001; In: H. TÓTH Elvira 1990. 178.; Csupán e jelentés alapján sem az Árpád-kori, sem a középkori datálás nem bizonyítható. ' WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002. 66-67.; A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Sólymos Ede megfigyelése szerint ettől - tehát valószínűleg a gradinai - lelőhelytől „nyugatra kb. 100 méterre másik domb emelkedik, melyen szintén sok az emberi csont. Mindkét területet szántják, s ilyenkor újabb nagymennyiségű csont és törmelék kerül elő." WICKER Erika 2004. 71.; Uő 2006. 70. lelőhely; WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002. 67. 2 Sólymos Ede helyszínelése, 1951. WICKER Erika 2004. 71; Uő 2006. 69. lelőhely; WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002. 66. 3 Ifj. Burányi István levele, 1934. WICKER Erika 2004. 78.; Uő 2006. 87. lelőhely.