Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Wicker Erika: Crkve, Klisza, Gradina, Klostr. Középkori településeket jelző határrészek Bács-Bodrog vármegyében
52 Wicker Erika ulufedzsi pedig 348 akcse jövedelmet kapott. Ezek az adatok különösen akkor érdekesek, ha összevetjük az azonos időből származó, már említett bajai zsoldjegyzékkel. Azt jelzik ugyanis, hogy a madarasi „törökvár" ezidotajt jelentősebb erődítmény volt a bajai párkánynál: itt 88-an, Baján pedig 66-an teljesítettek szolgálatot. Utóbbiban a müsztahfizok és topcsik száma mindössze kettővel volt több, Madarason ugyanakkor közel kétszer több ulufedzsi és dzsámiszolga kapott zsoldot. A madarasi párkányban dolgozó 88 fő mindazonáltal minden szinten alulfizetettebb volt a 66-os létszámú bajai várőrségnél. Az erőd építési idejéről semmit sem tudunk. Egyetlen adat sem támasztja alá Kőhegyi Mihály véleményét, aki szerint e tájon „vélhetően a bajaival egyidőben (1542) a törökök palánkvárat építettek." ш Az viszont ismert, hogy a 15 éves háború után „az egri törökök a Duna-Tisza közén korábban elpusztított párkányokat [...] tatár védőőrizet mellett építették sorra fel. " 324 Talán ugyanennek a programnak a keretében épült újjá a bajai párkány, s - ha valóban nem volt előzménye, - ekkor létesülhetett újonnan a jankováci palánka és a madarasi párkány is. Helyét egyes kutatók a ma Katymárhoz tartozó „turski grad"-ban (törökvár), a Gradinán 325 vélik megtalálni: „A Madarastól délnyugatra, Katymártól délkeletre, a Roglatica dűlőben fekvő [...] domb jól kiemelkedik környezetéből. A domb déli felén állott a vastag gerendák és cölöpök párhuzamos sora közé döngölt, földből készült palánk. Belül azonban téglából falazott épületeknek is kellett állniok, mert régészeti terepbejárások során nyomait megtalálták. A kövek és fehérmárvány töredékek bizonyára a dzsámiból származnak. " 326 A szemléletes, de inkább a palánkok általános megjelenését tükröző leírásnak tudományos alapja nincs: a területen soha nem folyt régészeti feltárás. 327 Az előbbi képet felidéző Kőhegyi Mihály járt ugyan korábban is a gradinai területen, de akkor csak azt jegyezte fel, hogy „a községtől D-re elterülő dombon egykor a török palánkvára állott. A területen emberi csontok és cserepek hevernek. " '' A jelentésből egyetlen információ olvasható ki, mégpedig az, hogy a magaslaton középkori templom körüli temető volt. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az elhagyott magyar település templomát a VELICS Antal - KAMMERER Ernő 1890. 432. KŐHEGYI Mihály 1994. 209.; WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002. 66-67. VASSElöd 1989. 182. WICKER Erika 2004. 70-71.; Uő 2006. 69. lelőhely. KŐHEGYI Mihály - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1976. 20.; A Roglatica dűlő az egykori Felső-Roglatica emlékét őrzi (és nem azonos FeIsőroglatica/Óroglatica=Gornja Rogaticával): „Czobor birtokainak 1724. évi összeírásában Roglatica puszta említtetik, mint Madaras délnyugati szomszédja. [...] Az 1768. évi kam. térképen Katymár határának keleti részén, Madaras mellett, Sára puszta fölött volt Felső-Roglatica puszta másnéven Gradina". IVÁNYI István 1907. IV. 35.; A mai Alsóroglatica/Oreskovic „elsőfelemlítése a török defterekben a szabadkai nahijében található, ahol Roglatica, Tavankút, Kunbaja stbi pusztákat nádori adomány útján Serényi Pál kapta. " IVÁNYI István 1907. IV. 4. A gerendás-cölöpös-döngölt falas palánk szerkezetét csak a fal átvágása igazolná. A „kövek és fehérmárvány" töredékek persze származhatnak dzsámiból is, de a dzsámik nagy részét középkori magyar épületek, templomok átépítésével alakították ki, így ezek a töredékek inkább utóbbi meglétét támasztják biztosan alá. Kőhegyi Mihály helyszínelése, 1962. RégFüz. Ser.I. No. 16. 1963.; WICKER Erika 2004. 71.; Uő 2006. 69. lelőhely.
