Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Szabó László: Negyedszázad a tudomány szolgálatában (Bánkiné Molnár Erzsébet hatvan éves)

Negyedszázad a tudomány szolgálatában 459 jelölünk meg, akkor minimum a történelmet és a néprajzot kell kiemelnünk, azzal a kondícióval, hogy Kiskunfélegyháza városa, mint sajátos egység és határozott kul­turális arculattal rendelkező település maga kínálja és követeli meg, hogy az iro­dalom, a művészet, a földrajz, a jog és a közigazgatás, a vallás és egyház, illetve a teljes közművelődés oda vezető szálait, kapcsolódó területeit is kutatási terepének tekintse. Első rápillantásra ennyit mondhatunk. Ám ennél jóval mélyebbre kell ás­nunk. Meg kell e nem kis méretű, negyedszázados életműben találnunk a belső rendszert, a valóságos összefüggéseket, hogy ne csak mennyiségi, hanem minőségi mércét is alkalmazhassunk. Nem tekinthetünk el attól a ténytől sem, hogy még épülőben lévő, lezáratlan életművel van dolgunk. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert Bánkiné maga fogalmazza meg eddigi munkásságának csúcsát is jelentő akadémiai doktori értekezésében kutatásai célját, a hozzá vezető utat, s a mű munkásságában elfoglalt helyét. „ Témakutatásom célja a Jászkun Kerület redempció után kialakult autonómiájának részletes feltárása. Kutatásom során a történelmi és néprajzi módszerek komplex alkalmazására töre­kedtem, s az autonómia igazgatástörténeti, jogtörténeti vonatkozásainak felmuta­tását az adott emberi közegben való érvényesülését, a kölcsönhatások elemzését tartom fontosnak. Ezekre koncentrálva próbálom meg bemutatni a jászkun auto­nómia jellemzőit a helyi társadalom és az egyes ember szemszögéből. Munkám épít az elmúlt huszonöt év során keletkezett előtanulmányaimra, amelyek a most kitűzött cél egy-egy részterületét tisztázták. " A huszonöt éves tudományos kutatás minden eredménye egy munka érdekeit szolgálja. Széles alapokra épült piramis, amelynek minden egyes alkotórésze gon­dosan megmunkált, pontosan illeszkedik és egymást támogatja. Egyszerűnek lát­szó, mégis bonyolult erővonalú, szilárd és mozdíthatatlan építmény. Huszonöt év­ről beszélünk. Ám ahogyan a piramis nem a föld felszínétől a csúcsig tart, hanem alapja mélyen a talajba ágyazódik, ebben az esetben is sokkal korábban kell kez­denünk a vele és életművével való ismerkedést. Kötelez erre bennünket az a maga elé tűzött cél, hogy a vizsgált történeti jelenségeket emberi közegben, a helyi társa­dalom és az egyes ember szemszögéből kívánja megvizsgálni, s ehhez a velejéig történeti munkához a néprajzot, mint társtudományt hívja segítségül. Alapok, alapßlvek Bánkiné Molnár Erzsébet régi tószegi fazekas családból származik. A Szol­noktól délre, kilenc kilométerre fekvő, fazekas iparáról is nevezetes Tisza menti kis faluba a XIX. század közepén költözött a Mezőtúron is e foglalkozást űző Molnár család, melynek apraja-nagyja még szerzőnk gyermekkorában is folytatta az ekkor már kihalóban lévő mesterséget. „Fazekas, tálas, korsós volt szépapámig felme­nőén, talán még tovább is minden ősöm. Fazekas volt minden rokon férfi körülöt­1 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2005. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents