Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Szabó László: Negyedszázad a tudomány szolgálatában (Bánkiné Molnár Erzsébet hatvan éves)

458 Szabó László van. Megszületésük pillanatában, helyén és emberi közegében tekinthető csak átlagon felüli teljesítménynek. Ám, ha ilyen emberek nevét egy jól müködö, tradicionális közösségben kiejtjük, az emberek hasonló módon reagálnak rá, mint a fentebb elősorolt, alkotásaikkal az egész emberiséget gazdagító életművekre. Szabad viszonyok között ezeknek az embereknek a nevét határrészek, utak, utcák, intézmények, emléktáblák, szobrok jelzik, bizonyítván, hogy az utókor elismeri őket, számon tartja munkájukat, de mondai vagy anekdotikus alakká, ballada hőssé válhatnak, legendás alakká nemesülhetnek a kortól, a viszonyoktól függően. Ha azt mondom Gyárfás, Györffy, Fodor a Jászkunság kutatói értően tekintenek egymásra, a Hornyik neve Kecskemétet, Szűcs Istváné vagy Zoltayé Debrecent, Lehoczkyé Bereget, Bunyitayé Nagyváradot, Bálint Sándoré Szegedet asszociálja megfelelő helyen és körökben. De ugyanígy nyugtázzák a jászkisériek Csete Balázs (néprajzkutató), a jászjákóhalmiak Lábadi („ekegyáros"), a jászárokszállásiak Pethes (jászkapitány, illetve színész) vagy Görbe (színész), Czettler (közgazdász professzor) nevét. Mindenesetre a hétköznapit meghaladó, a közösséget emelő, gazdagító erőfeszítés, beérlelt teljesítmény kívántatik meg egy név fennmaradásához. Most, amikor az ünnepeltünknek ajánlott szép számú gratuláló és méltató írásokat, s a tiszteletére készített kötetet kézbe vesszük és bele lapozunk nem kerülhetjük meg azt a kérdést: Mivel és hogyan érdemelte ki a szakma jeleseinek tiszteletét? Meddig és milyen nagy körben világít tovább az utókor emlékezetében, lelkében az általa rakott és gyújtott tűz fénye? Lesz-e aki az ünnepi tűz hamvadó parazsából még sok-sok idő múlva is újat akar vagy tud gerjeszteni, mert érdemesnek tartja? Nagy dolog az emlékezetben alkotásra ösztönzően megmaradni. Munkássága rövid szemléje Előttem van jubilánsunk bibliográfiája, melyet akadémiai doktori értekezéséhez mellékelt 2005 első felében. Jókora életmű. Önálló könyveinek száma 11, a tanulmányok, közlemények azóta meghaladták a százat (itt 98), másfél oldalra rúg az újságcikkek listája, s kiegészítik ezeket szép számú lexikon címszavak, recenziók, rádió, tv riportok, nyilatkozatok, műsorok, s a kötet- és sorozat szerkesztések, illetve a róla, s munkáiról szóló írások, riportok. Számuk csak körülbelül adható meg. Az első megjelenési év 1979, az utolsó 2005. Huszonhat év termése. Az eddigi életmű minden szakkönyvtárban külön egységet alkot, s tetemesnek mondható. Már mennyisége is arra ítéli jubilánsunkat, hogy neve kétségtelenül fennmaradjon. Nem közömbös az, hogy hol van, mekkora és kikből áll azoknak a köre, ahol híre-neve feltétlenül maradandó lesz. Ha azt nézzük, hogy mekkora és hol van ez a táj vagy térség, már munkáinak címe alapján is legalább a Jászkunságot kell megneveznünk, de úgy, hogy szervesen összekapcsolódjék más sajátos jogállású országrészekkel, s beágyazódjék az egész magyar területbe. Ha pedig szakterületet