Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Szabó László: Negyedszázad a tudomány szolgálatában (Bánkiné Molnár Erzsébet hatvan éves)

CUMANIA 22., Kecskemét, 2006 457 Szabó László NEGYEDSZÁZAD A TUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN (Bánkiné Molnár Erzsébet hatvan éves) A maradandóság Vannak nevek, amelyeket ha a világ bármelyik táján élő, magukat valamenynyire is műveltnek tartó emberek körében kiejtünk, azok elmosolyodnak, büszkén kiegyenesítik derekukat, komoly átszellemültséggel bólintanak vagy éppenséggel dühösek lesznek, utálkoznak. Sophokles, Shakespeare, Bach, Mozart, Tolsztoj, Newton, Bartók, Einstein, Pelé neve fogalommá vált, alkotásaik, teljesítményük az egyetemes emberi kultúra része lett. Nem szükséges, hogy apai- és keresztnevét, címeit, foglalkozását nevéhez tegyük. Aki pedig egy nemzetbeli vele, földije, kortársa vagy éppenséggel ismerte is, annak büszkesége, jóérzése sokszorosára növekedhet. Elérhet-e ember ennél többet? A csúcsra csak kevesen jutnak fel. Sokszor évszázadok múlnak el, míg valamiről vagy valakiről kiderül, hogy igazi érték. Életmüve vagy annak sokszor csekély hányada az egész emberi nem kincse; nélküle, felfedezése, alkotása nélkül nem tartanánk ott, ahol ma vagyunk; évszázadokat késhettünk volna, ha idejében nem ismerjük fel igazi valóját; szegényebbek vagy mások volnánk nélküle. Az egyetemes emberi közösséget számtalan kisebb-nagyobb közösség tagolja. A köznapi embernek ezek jelentik a közvetlen éltető közeget, táplálják mindennapjait. E közösségeknek is szüksége van kiváló emberekre, alkotókra; olyanokra, akik megteremtik vagy meg akarják teremteni munkásságukkal, szorgalmukkal, tehetségükkel mások számára az ideális létfeltételeket. Akik nemcsak éldegélnek a világban, élvezve a közösség adta jótékony meleget vagy éppen csak a maguk számára húznak hasznot a közösségi javakból, hanem azt gyarapítani is kívánják. Akár csak adok-kapok alapon, akár önzetlenül. Nélkülük a közösség egészének jótékony mozgása megfeneklene, nem tudná sem a jelen igényeit kielégíteni, sem értékeit a jövő számára felhalmozni. Eddigi pályafutásom megtanított arra, hogy minden, bármily kicsiny teljesítményt, ha az a közérdeket szolgálja, s emberi érték van bennük, megbecsüljek. Az ilyen emberek neve ritkán terjed túl egy adott közösség határain. Alkotásaik sokszor annyira kötődnek egy adott közeghez, térséghez, korhoz, eredményeik oly mértékig a helyi viszonyokra szabottak, hogy másutt nem vagy alig értik, nem figyelnek fel rá. Máskor pedig csekély intenzitásúak, nincs olyan erő bennük, hogy áttörjék az adott közösség, térség vagy kor falait. Úgymond csak helyi jelentőségük