Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Molnár Gergely: Adalékok a Közép-Tisza halászatához – Kádár Lajos: Halászok című regényének néprajzi elemzése

Adalékok a Közép-Tisza halászatához 449 a falu társadalmának látványos kollektív tragédiájához is vezet. Mindeközben új rendszer van felemelkedőben, s Koczka Pali és az uraságok pazarló tobzódással fitogtatják tekintélyüket. A mü záró sorai éppen ezt vetítik előre: „Az alvégben elbődült egy álmos tehén. És a kocsma ajtaja kivágódott. Koczka Pali lépett ki az ajtón, utánna meg a muzsikások. - Gajdolva haladtak a halászispán lakására, kezükben borosüvegekkel. " 52 VIII. Vér Péter egyedülálló részletességgel megformázott alakja alighanem a teljes magyar irodalom legrészletesebb halász-leírása, de a többi halász személyisége is értékes mikrotanulmány. Sorsuk elsötétedését a regény igen szembetűnő ellentétező szerkezettel mutatja be, a múltbeli munkás létbiztonság konstruktív életörömeinek és a jelen dologtalan gubbasztásának, kilátástalan depresszióba fordulásának folyamatos szembeállítával; illetve az urizálás igazságtalanágaival való összehasonlítások láncolatán keresztül. Kádár Lajos szemmel láthatólag nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa és olvasóival összehasonlíttassa a hagyományos munkaformák szeretetteljes és az új tőkés vállalkozások zsarnoki morálját. Vér Pétert, aki vagyonát és tekintélyét tisztességgel, nehéz munkával, emberségességgel szerezte, a halászmesterségre apja tanította nagy szakértelemmel. Világéletében rendkívül pontos ember volt, gazdaságát célszerűen műveli, állatbarát, természetszerető, mindene a Tisza (gyerekkora óta halászgatott a partján, meg révészkedett is valaha). Atyai tisztelettel övezik emberei (s hasonlóképp feleségét is), „meleg szemével" ő is „sorba cirógatta a halászokat", s elvárása embereivel szemben csak annyi, hogy „halász ész köll a Tiszára!".

53 A bensőséges gazda-bérlő viszonyt több kitűnő, a néprajzi szakirodalomban ugyancsak hiánypótló párbeszéd szemlélteti, például a Rokolya Andrással folytatott (ezek a diskurzusok kint a halászvizek mellett, a kunyhókban és környékükön zajlanak): „Elsőnek Rokolya Andrást szólította be. Tékájából méz-színű cseresznyepálinkát vett elő és megkínálta öreg cimboráját. - Te mennyi bért fizettél a más esztendőben? - érdeklődött a bérlő. Dohányzacskóját a másik elé tette. О maga nem pipázott, de azért mindig volt neki vendégmarasztaló dohánya. -Én ... Izé ... nem sokat fizettem - hebegte az öreg. - Csak olyan se ingyen, se pénzzé halásztam... -Mégis? - Négy pengőt egy esztendőre. - Idén bírod-e a négyet? - Többet is fizethetek - röstelkedett Rokolya. - Tavaly a jányomat adtam féjhön, oszt... KÁDÁR Lajos é. n. 204. KÁDÁR Lajos é. n. 15.