Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Molnár Gergely: Adalékok a Közép-Tisza halászatához – Kádár Lajos: Halászok című regényének néprajzi elemzése

Adalékok a Közép-Tisza halászatához 447 ségeikhez képest 1-40 pengős évbért fizettek neki. Súlyosbodó betegsége következtében azonban az egyre gyengébb egészségű halászbérlő nem kívánja többé megújítani bérletét, viszont látván, miként tette tönkre a szomszéd faluban (Tiszarekettyésen-Tiszaújfalun) már lezajlott kapitalizálódási folyamat az ottani halászokat, arra sarkallja bérlőit, hogy saját vezetésükkel, mindenféle idegenek kizárásával hozzanak létre saját szövetkezetet. A pénzügyi nehézségeket pedig úgy tervezi kiküszöbölni, hogy eszközkészletét a nincstelen bérlőknek adományozza, míg a többletköltségeket megtakarított pénzéből állja, s cserébe csak annyit kér, hogy a jövőben is szemmel tarthassa volt halászait, valamint hogy lássák el némi hallal élete végéig. A halászok boldogan s nagy várakozással szervezkedni kezdenek, szakkönyveket tanulmányoznak, tanácsokat kérnek hozzáértőktől a szükséges jogi lépésekkel kapcsolatban, kiválogatják a bérlőtársakat (közben a falu apraja-nagyja élénk érdeklődéssel, pletykákkal, intrikákkal kíséri megbeszéléseiket). A „hatodik szakasz" bérlési jogát el is nyerik, s a Bösztönyi halászszövetkezetet megalapítják, igaz, a pénzügyekben való járatlanság miatt meglehetősen drágán, valós értéke körülbelül duplájáért (hatezer pengőért). Mindenesetre szembetűnő itt, hogy a tőkés közvélekedéssel szemben, vagyis hogy a nép saját módszerei maradiak és elavultak, a valóságban nagyon is igyekszik mindenki elsajátítani és elvégezni a szükséges modernizáció és polgári fejlődés lépéseit saját kis közösségében. A kezdeti örömöt azonban számos dolog kezdi aláásni: titokzatos idegenek jelennek meg a gáton, kifaggatják a halászokat anyagi helyzetükről; ismeretlenek kirabolják a „nemes halak" bárkáját, ezért éjjeli őrséget kell állítani; a szövetkezeti tagok között nézeteltérés támad a fogás mennyiségéről, többen egyre nagyobb halmennyiség kihalászását szorgalmazzák minél jelentősebb tőke reményében, telhetetlenségükben motorcsónakokat rendelnek s jégvermekről, halszállító tehergépkocsikról álmodoznak. Mindebből a halászok többsége azonban csak azt érzékeli, hogy a munka egyre több, saját bérük viszont ezzel fordított arányban csökken. Vér Péter sógorát, Koczka Palit - akit rossz természete miatt a szövetkezetbe csak vonakodva, a rokoni kapcsolat miatt vettek be - lefülelik harcsalopásért, s kiderül róla, hogy a közeli major újonnan felépült, urak által látogatott vendéglőjébe hordta az értékes húst, azzal a szándékkal, hogy a bérelt Tisza-szakaszon kémkedve, s az uraknak jelentéseket téve valamiféle paktumot alakítson ki a nagytőkésekkel. Időközben „alaki hiba" miatt a jegyző a bérleti szerződést semmisnek nyilvánítja. Bár a halászok még reménykednek, hogy új versenytárgyalás kiírása esetén elsőbbség illetné meg őket, szívük mélyén a remény kezd szertefoszlani. Mégis döbbenetet kelt néhány nap múlva Koczka Pali kérkedő bejelentése: „Csak az halászhat, akit én engedek, aki Koczka Pali úrnak kezet csókol! (...) Emberek! (...) Mától kezdve én vagyok a halászgazda!" 49 KÁDÁR Lajos é. n. 87.