Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Molnár Gergely: Adalékok a Közép-Tisza halászatához – Kádár Lajos: Halászok című regényének néprajzi elemzése

446 Molnár Gergely Nádas gúny hó súgd meg benned ki lakott? Hej de százszor tüzet benned ki csapott? Ki sütötte, főzte benned a halat? Tán az aki lenn nyugszik a víz alatt!... ? A halászdalt fújja most már az egész falu. (...)" VII. A leginkább hiánypótló s egyben leglényegesebb azonban a Halászok fő cselekménye, tehát az a folyamat, melynek során a hagyományos halászbérlő rendszerből erőszakos kapitalista módszerekkel, a szakmához nem értő pénzemberek vezetésével, s beépített falubeli áruló segítőik közreműködésével, lebonyolításával nagytőkés kizsákmányoló szisztémát faragnak. E folyamat lépései részletesen végigkövethetők a mű nagy megjelenítő erővel formált, ám mindvégig objektív, (látszólag) hűvösen kívülálló narrációval közvetített jelenetein át. A jelenséget fő vonalaiban tucatnyi szakmű taglalja,

47 sőt Szilágyi Miklós éppen a Magyar Néprajz II. kötetében utal Kádár regényére: „Hiábavaló volt a halászok protestálása: a tőkés vállalkozók a halászatban is mind nagyobb teret nyertek. A 20. században már kivételes eset volt, ha valamelyik halászmester, illetve a szövetkező kishalászok egyegy bérleti ciklus idejére jelentős halászóvizen önálló vállalkozók lehettek (szépirodalmi feldolgozás: Kádár Lajos: Halászok)".

48 Mindennek lezajlását valóban semmiféle szakirodalom nem jelenítette meg ennyire részletekbe menően, többoldali vélemények pontos rekonstruálásával, ezért célszerű ezt a folyamatot pontosan végigkövetni a mű cselekményében. Tiszabösztöny évszázadok óta a halból, a tiszaparti füzesek suháiból, vesszejéből, meg a falu alatti ingoványok „kétöles nádjából" tartotta fönn magát, s mindez a halászati bérlethez tartozott (ezek az adatok megerősítik, hogy valójában Tiszaalpárról van szó). Évtizedek óta Vér Péter volt a „hetedik szakasz" bérlője, aki háromezer pengőt fizetett az uradalomnak esztendőnként, emberei pedig lehetőKÁDÁR Lajos é. n. 18-19. A Tiszával kapcsolatban összefoglalóan: BELLON Tibor 2003., valamint SZILÁGYI Miklós 1975., 1995., 2001. A teljes kecskeméti Tisza-szakaszon egyébként nem csupán helyiek voltak a bérlők, hanem például pesti halkereskedők is, s az átalakulás őket is érzékenyen érintette, miként ez SinghoíTer József és Peijcsik Imre: Hazánk halászata című művéből is kiderül. Singhoffer - maga is ilyen pesti halkereskedő-család sarja - az 187080-as évek halászati visszaesése kapcsán a Tiszaalpártól északra található szakaszról írja: „Az 1879-ik évben őszkor, a halászati tilalom alatt a Tiszán Jenéi-, Inoka-, Kürth-, Nagy-Rév-, Czibakházán levő bérletünkön mintegy 150 keczés és 80 hálós halász nyert alkalmazást; 1888-89-ik évben már alig voltunk képesek 20 keczés és 24 hálós halásznak foglalkozást adni (...). Bérletünk lejárta felé már Szentes, Csongrád, Alpár tájékáról jöttek hozzánk halászok foglalkozást keresendők, miután ott már nem élhettek meg; azonban saját embereink is majd feleslegessé váltak munkánk szerény eredménye miatt. így történt azután, hogy ezen halászok, kiknek még elég erős és alkalmas csónakjuk volt, felhagyván foglalkozásukkal, a mit lehetett vizén szállítottak; így például homokot (...)". De például a hálókötők, csónakkészítők egészen kenyér nélkül maradtak. Mindez adalékul szolgálhat a Halászok-Ъап később emlegetett elvándorláshoz és tönkremenéshez, továbbá a nyilvánvaló összhang alapján pontosítható a regény cselekményének időpontja. (SINGHOFFER József - PEIJCSIK Imre 1892. 25-27.) SZILÁGYI Miklós 2001. 138.