Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Molnár Gergely: Adalékok a Közép-Tisza halászatához – Kádár Lajos: Halászok című regényének néprajzi elemzése

Adalékok a Közép-Tisza halászatához 445 mert 'elkiáltsa' a halakat, a szerencsét." " - ismert verbális tabu megtestesülése ez. Persze, hogy a természettel oly szoros kapcsolatban élő halászember is emberi szavakat hall bele a madarak énekébe s tréfásan így válaszol egy fülemüle „Judit! Judit! Judit!" énekére: „- Judit az öreganyád! - mosolyodott el Rokolya András. Ez is mán a szeretőjinek kiabál".

44 Meséltek is a „vén halászok", miként ez a Tyukász Péter utalásából kiderül: „Öklömnyi koromban nagyon sok mesét hallottam, hol öreg csőszöktől, hol meg vén halászoktól, de legtöbbet mégis a pásztorvilág társadalmától." 45 - Halászembertől hallott meseszöveget sajnos nem közöl; ellenben megörökíti egy halásznóta három strófáját, amint azt a halászcsárdában cimbalomkísérettel éneklik a nagy szövetkezeti változásoknak elébe néző, izgatott halászok. Érdemes megfigyelni a harmadik bekezdésben szereplő jellemző sztereotípiát, mely - úgy tűnik - az egész magyarság sorsát vetíti át a halászemberre, továbbá azt, hogy e nótákat nem csupán a halászok, hanem az „egész falu" ismerte; s feltehető, hogy a közös énekléssel azt is kifejezik, hogy sajátjuknak vallják a halászhagyományt - falujuk legfőbb kenyérkereső szakmáját: „Az elnémult vén halászcsárda egészen új életre kapott mostanában. Azelőtt már csak vásár- és hetipiacos napokon folyt benne némi élet. Most: minden áldott este ott tanyáznak a kecések. Meleg nyári este van. A kicsi ivóban szorong a népség. Czipő, a cimbalmos is meg-megpentyegteti szuvas, vén hangszerszámját, mert a népség kedve a gerendákat veri. Hogyne vigadna a szegény halász! Eleget búsultak ezer esztendeig. (...) Most megpendült a cimbalom és a halászok nótába vágtak: Tiszaszélin nádkunyhóban tanyázom, Egész héten Tisza vizét halászom, Nem is alszom, nem is nyugszom én addig, Míg tele nem lesz hallal a nagyladik. Éjfél tájban nagy zimankós szél támad, A kecésre most szakad a búbánat. Szegény halász ladikja úgy elmerül, Árva lelke a mennyországba repül. KÁDÁR Lajos é. n. 39. KÁDÁR Lajos é. n. 25. KÁDÁR Lajos 1939.31.