Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

402 Mészáros Márta A házi süteménysütési és fogyasztási szokások vizsgálata a választott háromgenerációs család felmérése alapján Az adatgyűjtést a feltett kérdések sorrendjében, az adott három válasz összevetésével dolgoztam fel és mutatom be. A vizsgálatban a jelenből indultam ki és fokozatosan haladtam a gyermekkoruk emlékeihez, összevetve jelenük és múltjuk szokásait, ami az előző generáció jelene és múltja egyben. Mindhárom háziasszony saját bevallása szerint gyakorlott süteménykészítő, mégis úgy gondoltam fogalmazzák meg, mit neveznek süteménynek. Mindhárman az édes tésztával azonosították először, de még a nagymama csak süteményfajtákat sorolt fel, mint kalács, hájas, piskóta, linzer, addig az anya és az unoka a kalácsot, pogácsát nem, de a munkaigényesebb, töltött, krémes és ünnepibb édes sült tésztákat nevezték süteménynek. Először a jelen tevékenységükre és szokásaikra tettem fel kérdéseket. Mindhárman gyakran készítenek süteményt, hetente, de a főétkezésekhez tálalt sült tésztát, és a szakirodalom szerint cukros süteménynek nevezett édes tésztát nem mindig választották szét, különítették el. A nagymama fogalmai szerint az ebédhez készített kalács, palacsinta, fánk, krumplis pogácsa nem olyan sütemény, mint amit a lánya készít. Hétköznap, szerdán és pénteken van tésztásnap a nagymama heti étrendjében, amelyet ma is betart. Szerdán főtt tésztát készít, pénteken sült tésztát, vasárnapra legtöbbször kalácsot. „Édesanyja is így csinálta". Az anya emlékezett gyermekkora pénteki tésztásnapjára, ő is próbálta tartani, de igazából nincs határozott napja a sütésnek hétköznap, amikor kitalálja és megkívánja a családja. Az unokának teljesen ismeretlen a tésztásnap szokása. Szombaton készít süteményt, de hétköznap is, ha úgy adódik. Mindhárom asszony minden nap főz ebédet, de míg a nagymama csak délelőtt, és az ebédhez készíti a sült tésztát, süteményt, addig az anya és az unoka délután is nekiáll sütni. A hétköznapi sült tészta a nagymamánál kalács, palacsinta, fánk, krumplis pogácsa (fluta), költ pite. Az anya pogácsát, lekváros kiflit, sajtos kiflit, lángost, palacsintát, tejes pitét, krumplis pogácsát több változatban is készít. Az unoka ilyeneket nem süt. Főétkezésen túl - mint említettem - a nagymama nem, de az anya és az unoka gyakran hetente süt. Legtöbbször az unoka, a gyerek kedvéért. A hétvégi sütemény elkészítése mindhármuknál szombaton van, és vasárnap ebédkor fogyasztják. A nagymama legtöbbször kalácsot készít, ami hajtott, ízesített kelt tészta, túróval, almával, meggyel, dióval, mákkal töltve. Nagy adagot - 10 rudat - készít, melyet szétoszt gyermekei, unokái között. Az anya mostanában 1-2, régebben 3-4 féle édes süteményt készített vasárnapra, amely legtöbbször kedvenc sütemény, de új recepteket is kipróbál ilyenkor. Az unoka, ha süt hétvégén, akkor megbeszéli anyjával, mit süssön, hiszen közösen ebédelnek, így a sütemények a közös asztalra kerülnek. Ő csak egyfélét készít, újdonságot, vagy amit az anya nem készít el. Egyik háziasszony sem kérdezi meg családját, hogy mit süssön, „mert nem kellett azt kérdezni, úgyis tudom" vagy, „megmondják mit kérnek", és azt készítik el.