Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

„Édesanyám így sütötte..." 403 A nagymama nem sorolta fel, bár ismeri családtagjainak kedvenc süteményeit, mert nagy a család, és ő a kalácsspecialista, mert azt senki nem süti közülük csak ő, és mindenki azt szereti. Az anya elmondta férje kedvencét {túrós lepény, pogácsa), nagyobb lánya a diós kosarat, zserbót kedveli, de azt ő nem, csak a húga süti meg, valamint kisebb lánya (unoka) az egy tojásosnak nevezett karamellás süteményt szereti, az ö unokája, a kisfiú a palacsintát és a citromos linzert. Az unoka is felsorolta szűk családja kedvenceit: férje a piskótát, gyümölcstortát, az anyósa túrós lepényét és a nagymama kalácsát. Fia a kókuszgolyót, rácsos linzert, palacsintát és a nagymamája (vagyis jelen esetben az anya jelölésű személy) süteményeit, főleg az „egytojásos^-nak nevezett karamellás süteményt, amelyet ö Horthylepénynek ismer, valamint a kapros-túrós lepényt, a tepertős pogácsát és a nagymama által sütött lángost és kakaós csigát. Ezek után megkértem őket, hogy sorolják fel a tíz leggyakrabban, általuk készített süteményt. Először egy kicsit soknak tűnt számukra a tízes szám, de az eddig hallottakból gondoltam, hogy egy-egy háziasszonynak ennél nagyobb is lehet a süteményválasztéka. Nagymama felsorolása szerint költ kalácsot, ami üres, de gyakrabban a töltött, hajtott, valamint kakaós csigát, piskótát (pudingosat), flutát, rácsos linzert, költ pitét, túrós lepényt (kapor nélkül), fánkot, palacsintát, krémest és hájast készít a leggyakrabban. Az anya a túrós kockát, az „egytojásosat", mákos lepényt, kapros-túrós lepényt, almás pitét, bögrés meggyes lepényt, diós krémest, csoki tortát, tejfölös pogácsát, „ Kudlik Julis " sutit, néger kockát, krumplis pogácsát, diós lepényt és a citromos linzert sorolta fel. Az unoka nem tudott tízet felsorolni, csak a piskótát (többféle töltésekkel), a gyümölcstortát, a kókuszgolyót, rácsos linzert, méteres kalácsot és a „Kudlik Julis" sutit említette. Elég nagy a különbség, de jól látszik, hogy míg a nagymama kelt és egyszerűbb tésztákat részesíti előnyben, addig az anya már átmenetet mutat a hagyományosnak mondott töltött lepények, piték és a cukros sütemények készítésével, de kelt tésztát nem készít, addig az unoka csak újabb fajta, úgymond cukros süteményeket készít, de megjelenik nála a nagymama rácsos linzere és az anya „Kudlik Julis"-nak nevezett kakaós piskótája. A következőkben az alapanyagokra és az eszközhasználatra tértem ki. Mindhárman úgy vásárolnak, hogy lisztből, cukorból, vaníliaporból, kakaóból, sütőporból, a nagymamánál élesztőből, tojásból, pudingból mindig legyen otthon tartalék, hogy „ha szükséges, ne kelljen szaladni utána". Mind a nagymama, mind az anya tart tyúkot, így van tojás is a háznál. Almát, befőttet, lekvárt mindig tesznek el (ezeket az unoka nem említette, tehát kap az anyjától). Dió és mák is megterem. A nagymama csak zsírt, az anya zsírt és margarint, az unoka csak margarint használ a sütéshez. Legjobban és legváltozatosabban az anya ízesít a recepttől is eltérően, főleg a citromot kedveli. A nagymama és az anya a tejet, túrót háztól vásárolja, és mindig van otthon, míg az unoka boltból szerzi be, és csak akkor, ha szükséges.