Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai
384 Merinu Eva szobor elérhető magasságban volt, akkor kendőikkel, ruháikkal, virággal, zöld gallyal megérintették, hogy a kegytárgy ereje a kendőbe átáramoljon. A csoportok ezután a sekrestyén át kivonultak. A szentkúti búcsújárásban igen lényeges egyéni ájtatoskodás volt a Szentkút vízében való tisztálkodás. Félrevonultak a hívek és megmosakodtak benne, és a gyógyulás reményéért, a Szüzanya közbenjárásáért ittak belőle. Mindezt a búcsúba érkezéskor volt szokás végezni. De nemcsak beteg emberek ittak a vízből, hanem az egészségesek is. A Szentkút vizéből, mint népies szentelményből nemcsak ittak, hanem vittek is magukkal haza, és otthon orvosságul használták. 41 A hívek gyógyulásáért emléktáblácskákat állítottak, hálaadó szöveget róttak egy kőtáblácskába és ezt a falra rögzítették. A vízkultuszhoz kapcsolódott a szinte mindenütt szokásos búcsúkeresztelés. Régi népszokás, hogy a búcsúra első ízben zarándoklók az idősebb búcsútársak közül keresztapát, illetve keresztanyát választottak maguknak, akik megkeresztelték őket a Szentkút vizével. Ettől kezdve búcsúkeresztapának és anyának, illetve búcsúkeresztfiának és lányának nevezték egymást. Ma azonban az első búcsús zarándokokat szertartás nélkül fogadja magába a búcsúközösség. Régen a kegyhelyre érkezéskor általában harangszót hallott a búcsúscsapat. Ennek hatására az emberek mind sírni kezdtek, mert meghatódtak és nagy lelki változás ment bennük végbe. Egyesek szerint a Szűzanya sugárzása az okozója mindennek. Ezáltal megkönnyebbültek az emberek. A föld megcsókolása nem volt szokás a hívek körében. Állandó közös imát végeztek és kihirdették a falu által, a faluért mondott mise időpontját. Ez ma is így történik. A búcsúsok a búcsú vigíliáján végezték el és végzik el az egyéni ájtatosság körébe eső szentgyónást, a lélek megtisztítását is. A búcsú vigíliája a hivatalos ájtatosságokkal - szentmise, gyertyás körmenet, szentségimádás - fejeződik be. Mindig volt szentmise 30 percenként, falunként megtartva. Szokás volt a virrasztás, de olykor alvással töltötték ezt az időt, a fáradság miatt. Előfordult azonban, hogy egész éjszaka virrasztottak. Éjszaka misét tartottak éjfélig, utána pedig ájtatosság volt. A „Szent vagy Uram" című ima- és énekeskönyvből tartották az éjszakai ájtatosságot, minden órában más faluért. Az éjféli ájtatosság Mária-énekekből, rózsafűzérből és szentségimádásból állt. A búcsú előtti estén körmenetet végeztek a hívek, ahol mindenki jelen volt. A körmenetben gyertyákkal vonultak fel, és csak a keresztutat végezték el. Az éjszaka folyamán a temetőben a halottak litániáját mondták el. Napjainkban már sokan csak egy napra, vasárnapra jönnek a búcsúra. Ők tehát a szombati programból és a vigíliázásból kimaradnak. A búcsúsok a buszból ki41 Többen is rávilágítottak arra, hogy a víznek minden nép hitvilágában nagy szerep jutott. A legszívesebben látogatott búcsúhelyek szinte mindegyikén megtalálható a szentkút, amelynek a megjelenése valamilyen csodás eseménnyel, gyógyulással van összefüggésben. A néphitben nagyobb jelentőséget kapott, mint maga a búcsújáróhely kegyképe vagy szobra. BÁLINT Sándor 1944b. 172-173.; BÁRTH János 1990. 387-388.; MANGA János 1962.355.
