Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai

A helvéciaiak búcsújárási szokásai 385 szállva énekelve közelednek a kegyhelyhez. Ott a plébános a bejárat melletti kis tónál fogadja őket, és bevezeti a templomba. A zarándokok a szembe miséző oltár előtt megállnak, a vezető pedig fennhangon elkezdi a beköszönő imát, melyet egyik adatközlőm a következőképpen mondott el:

42 Miatyánk, Üdvözlégy... Nehéz szívvel és epedő sóvárgással vártuk e napot és boldog órát, midőn ismét megláthatjuk kedves szentkúti jó Anyánk, angyali orcádat. Otthon hagytuk családunkat, hitvesünket, gyermekeinket, szüleinket és ide siettünk, égi jó Anyánk Hozzád, mert Isten után Téged szeretünk legjobban. Boldog szívvel indultunk a nagy útra, szívesen viseltük a nap hevét, a fellegek cseppjeit, az út fáradságát és porát: nem fájt, mikor kő és szúrós tövis sebesítette lábunkat, hiszen csak Terád gondoltunk, Téged kívántunk látni, és boldogok voltunk, amikor hegyen és völgyön, rónákon és mezőkön, szent nevedet dicsértük és áldottuk. Örömkönnyek csillogtak szemeinkben, meghajlottak térdeink, amidőn beléptünk e szent völgybe és megpillantottuk ékes templomodat, amelyben századok óta tündökölsz, és szerény trónodról osztogatod, a bizalommal Hozzád fordulóknak, és esdeklőknek, anyai kegyedet. A betegeknek gyógyulást, a vakoknak látást, a sánták és bénáknak járást, a szegényeknek segítséget, az árváknak gyámolítást, az özvegyeknek oltalmat, a szomorúaknak vigaszt, a szenvedőknek enyhülést, a csüggedőknek reményt és bátorítást, a bűnösöknek bocsánatot, és áldott jobbodon ülő Jézusodnak kegyelmét nyújtod. S íme, most édes jó Anyánk, itt vagyunk mi is méltatlan fiaid és leányaid, és mint megtérő bűnösök, arcra borulunk előtted, hogy kisírjuk magunkat, és elpanaszoljuk bajainkat. Oh fogadj mindnyájunkat anyai kebledre, és fedjél be szent palástoddal minket! Kihez is fordulnánk, hatalmas, csodatevő, szentkúti Szűzanyánk, ha nem Hozzád?! Hisz Te vagy a keresztények segítsége, a bűnösök oltalma, szomorúak vígasztalója, árvák, özvegyek gyámola, betegek gyógyítója, és mindnyájunk kedves Édesanyja! íme, térdreborulva, alázatos szívvel, átnyújtjuk Neked, községünk hódolatát, szeretetét, az otthonmaradottak bánatát, hogy nem jöhettek el velünk, a betegek és elaggottak esdeklését, az árvák és özvegyek jajkiáltásait, az elhagyottak és üldözöttek keserveit, a bűnösök megtört szíveit és könnyeit, a gyermekek ártatlan lelkét, az igazak hűségét, temetőben porladó kedveseink esdő fohászait. Oh drága szentkúti Édesanyánk, vedd kedvesen mindezeket, és hallgasd meg kérésünket! Tárd ki anyai szent karjaidat, és éreztesd velünk jóságodat! Oh mily boldogok és szerencsések is vagyunk, hogy közeledben lehetünk, csodálatos, szeplőtelen Szűzanya Mária! De jó is nekünk itt lenni! Hisz itt a mennyország előcsarnoka, a kegyelmek tárháza! A beköszönő imát és éneket a helvéciaiak búcsújárásaik során a szintén Mátra verébéi y re járó búcsúsoktól vették át, ottlétük alkalmával hallották és megtanulták. Az imádság és ének megtalálható P. Zadravecz István Mátraverebély-szentkúti könyvében is, de a két szöveg között minimális szóbeli eltérés tapasztalható. Például legjobban helyett leginkább, dicsértük-dicsérhettük, fedjél-födözz. ZADRAVECZ István 1934. 149.