Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai
370 Merinu Eva családi, baráti összejövetel, nagy eszem-iszom, dínom-dánommal, a búcsúvásárba való kilátogatással, de az esemény vallásos alapja sokak számára már elveszítette értelmét. A fiatalok közül sokan már máskén értelmezik a búcsú fogalmát: számukra a családi összejövetelt és a búcsúvásárba való kilátogatást jelenti. Sokak számára a templombúcsú jelenti az egyetlen alkalmat a búcsúnyerésre, mivel a munka, a munkahelyek kötöttségei, nagyon sokszor a pénzhiány miatt, számukra csupán vágy maradt, hogy akár vallási szükségletből, lelki megtisztulás céljából, akár társas kapcsolatok létesítése végett eljusson a távolabbi búcsúkba. A távolabbi búcsújáró helyek, az úgynevezett szentbúcsúk rendszeres látogatásában a vallásos indíték a kegyhelyhez kapcsolódó hagyományos tisztelet kifejezése és a személyi fogadalom teljesítése. 13 A helvéciai nép leggyakrabban látogatott búcsújáró helyei: Csatka, Máriagyűd, Máriapocs, de szinte minden évben elzarándokolnak Petőfiszállás-Szentkút és Mátraverebély-Szentkút kegyhelyekre. A helvéciaiak búcsúnaptára: a) Templombúcsú: Augusztus 13. Nagyboldogasszony ünnepe; b) Szentbúcsú: Pünkösdvasárnap Petőfiszállás-Szentkút; július 26. Mátraverebély-Szentkút, Szent Anna ünnepe; augusztus 13. Máriagyűd, Nagyboldogasszony-napi búcsú; szeptember 8. Csatka, Kisasszony-napi búcsú; szeptember 8. Máriapocs, Kisasszony-napi búcsú; szeptember 8. Petőfiszállás-Szentkút, Kisasszony-napi búcsú. Ezek közül a leggyakrabban látogatott főbúcsú, ami soha el nem maradhat, a Mátraverebély-szentkúti. Időegybeesés miatt felváltva vesznek részt a csatkai, a máriapócsi és a petőfiszállási Kisasszony-napi búcsún. Ritkábban utaznak a csatkai és a máriapócsi búcsúhelyekre. Szintén ritkábban keresik fel a máriagyűdi kegyhelyet is. Ennek oka valószínűleg a nagy távolság. De voltak olyan személyek is, akik több búcsún is részt vettek, mert volt erre idejük és anyagi lehetőségük. A búcsúnaptár időbeosztásából láthatjuk, hogy az igazodik a főbb mezőgazdasági munkákhoz. Az idő kinyílásával májusban kezdődnek a búcsúk és idő javával szeptemberben, az őszi munkák kezdetére be is fejeződnek. Az időjáráshoz való igazodás különösen fontos volt akkor, amikor még a búcsújárásban a gyalogos zarándoklás volt a meghatározó. 13 Barth János szerint a kegyhelyeken látogatott szentbúcsúba az emberek többsége vallási szükségletből, fogadalomból, lelki megtisztulás céljából megy. BÁRTH János 1982. 62.
