Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai

A helvéciaiak búcsújárási szokásai 369 A búcsújárásnak a nép gondolkodásában három célja mindig megtalálható volt. Ezek a betegségek elhárítása, a gyógyulás keresése; a jó termés, a földi javak biztosítása; a bűnöktől való megszabadulás útján az üdvösség elnyerése. A búcsúsok azért indulnak el a zarándoklatra, hogy kívánságaik teljesüléséért nagyobb eséllyel imádkozzanak. Fohászaik, könyörgéseik széles sávban mozogva a személyes óhajoktól a világbékéig terjedhetnek, tehát az egyéni ájtatosságban a közjó érdekei is megnyilvánulhatnak.

11 A zarándoklatban a bűnbánó hívő embernek az a reménye és törekvése jut kifejezésre, hogy a búcsújáróhelyen az adott szent közbenjárására segítséget és kegyelmet nyer magának és övéinek, vagy a nagyobb közösségnek. A vallási szükséglet kielégítése; valamilyen fogadalom teljesítése; a lelki megtisztulás reménye; a testi gyógyulás vágya; a divatosan felkapott helyek híre - mind megannyi hajtóerő lehet abban, hogy egy-egy személy, egy-egy csoport vagy nagyobb közösség melyik búcsújáró hely rendszeres látogatásától reméli lelki céljainak elérését. A helvéciaiak leggyakrabban látogatott búcsújáróhelyei A helvéciai nép rendszeresnek mondható búcsújáró helyeit jól elkülöníthetően két alaptípusba lehet osztani, mégpedig a templombúcsúk és a szentbúcsúk csoportjába. A templombúcsú fogalmán azt a társadalmi ünnepet értjük, amelyet a templom patrociniumának tiszteletére tartanak a katolikus egyházközségek. Olyan ünnepélyes alkalmak ezek, amelyek keretében a helyiek találkoznak a helységből elszármazottakkal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. A találkozásnak lényeges eszköze, de nem kizárólagos meghatározója az egyházi ünnep liturgiája és a szent cselekményekben való részvétel. Az ünnep tartalmát részben profán jelenségek: baráti, rokoni összejövetelek, vigasságok, emberi örömök teszik teljessé.

12 A helvéciai templombúcsút augusztus 13-án tartják a Szüzanya tiszteletire. A XX. század közepéig a templombúcsút nagy előkészületek előzték meg. A háztájékot gondosan kicsinosították, rokonokat, barátokat hívtak vendégségbe, és közösen vettek részt a templom búcsúján. A templombúcsú a maga szokásos egyházi ünnepélyességével zajlik le, amelyben meghatározó az alkalmi szentbeszéd és a nagymise. A misét körmenet követi, a templom körüljárásával. A templombúcsú után a helybeliek gazdagon megvendégelik az idelátogató rokonokat, barátokat, majd délután kilátogatnak a búcsúvásárba búcsúfiát venni emlékbe, illetve az otthoniaknak. A helyi templombúcsúk tehát az itteni egyházközségek híveinek belső ünnepei. Ma azonban vannak ettől jelentősen eltérő szokások. A nagymisére többnyire csak a középkorúak és az idősek látogatnak el. Szokásként megmaradt ugyan a " SZACSVAY Éva 1984. 893. 12 Bárth János ezeket a búcsúkat torkosbúcsúnak nevezi, ahol a búcsú szinte teljesen a profán örömök jegyében telik el. BÁRTH János 1980. 62; Uő 1990. 366-370.