Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

356 Kovács Endre Kis idő múltán küldöttség ment a püspökhöz, hogy adjon papot a falunak. De mint mondták: ne akármilyent! Csakis olyant, akit a Jóisten meghallgat, ha esőt vagy szépidőt kér tőle. Az első papi gyűlésen a püspök föltette a kérdést, ki akar Bodzáson plébános lenni. De a jelenlévő papok rossz híréről már ismerték a falut és senki sem vállalta. Végül egyik, minden hájjal megkent pap jelentkezett, hogy vállalja a megbízatást, gondolván, hogy jelenlegi helyétől már rosszabb úgysem lehet. Amikor új helyére: Bodzásra megérkezett a pap, nagy ünnepéllyel fogadták. Új helyén nem sok időt töltött, amikor a falu elöljárói deputacióba jöttek hozzá, hogy legfőbb ideje lenne esőért imádkozni, mert százaz a föld szomjas a vetés. Az új pap ismerte a népi meteorológiát, miszerint Űrnapján mindig véget ér a szárazság és mivel az ünnep közel volt, ígéretet tett az esőre! A legközelebbi vasárnap már tömve volt a templom, esőre áhítozó hívő népséggel! Mit ád Isten? Űrnapján délután, megzörrent az ég és esett az eső csak úgy szakadt! Az emberek örültek, hogy végre, jó papot kapott a falu! Közben múlt az idő jött a nyár, meg a szárazság! Jöttek a faluatyák is esőt rendelni! Behívta a plébániára, miseborral kínálta őket és amikor előadták az esőt, a pap összeráncolta a homlokát. Fölhozta nekik, hogy sok széna szárad a határban, amelyet az eső tönkre tenné. Fölkérte őket: vitatnák meg a faluházán, egyeztessék a nézeteiket és ha mindenki esőt akar, semmi akadálya hogy ő megrendelje! A faluatyák elégedetten távoztak, de híre futott, hogy eső miatt a faluházán egymás torkának estek! Nem is jöttek többé esőt kérni, mert közöttük mindig voltak, akik indokkal halasztgatták az esőt. A pálfordulás Valamely új plébános kinevezésére egy történet ekképpen emlékezik: A pap fogadást rendezett az egyháztanács tagjai részére, hogy ismerkedjen velük és bemutassa, hogyan rendezte be a plébániát. Viszonzásképpen az egyháztanács koros elnöke malacpaprikásra hívta a papot, amit az el is fogadott. Azonban amikor megjelent az elnök házában, a gazdaszszony bablevest tett az asztalra. A pálfodulás láttán a pap elrejteni sem tudta meglepetését. Az öreg gazda húzta az időt és előbb bemutatta a lakosztályát mondván: - Hát tudja plébános úr, nekünk pingó (ping-pong) szobánk nincsen mint magának, mink minden szobába pingung, a ganyédombon pongunk. Aztán röstellkedve nyögte ki, hogy babot azért főztek, mert időközben jobban lett a malac.