Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

Miért pokol a pokol? - Népi humor a Délvidéken 347 deszkapadlón. Üldözői, a fináncok nem ismerték a járást, elibe vágtak, hogy elcsípjék és derékig merültek a forró törkölyben. Szepi bácsi furfangja a talicskával Régen nagyon régen lehetett, amikor a községháza előtt sem volt még gyalogjárda és nagy esőzések valamint télvíz idején a falu lakói - bármi ügyük akadt gázolhatták a sarat. Egyszer a kerületi bíró jött Doroszlóra és látva, hogy az utcákon bokáig érő sár van, megparancsolta: - Doboltassák ki, hogy a főszolgabíró rendelete folytán, minden háztulajdonos 14 napon belül köteles az utcája elejét téglával kiflaszterozni. Ellenkező esetben, szigorúan meg lesz büntetve. Az átjárókat és keresztutakat pedig a községi elöljáróság - a közös kassza kontójára - tartozik megcsináltatni. így lett a falunak téglajárdája! Egyszer aztán dobolják ám, hogy az elöljáróság figyelmezteti a közlakósságot, senki ne merészeljen a járdán talicskával járni, mert akit rajta kapnak, szigorúan megbüntetik. Erre a Szepi bácsi gondolt egyet, - és amikor legtöbb nép volt a községháza előtt, - tolja a talicskát a járda mellett a sárban. De amikor a templom és a községháza előtti átjáróhoz érkezett, fogta a talicskát és a hátára vette. A nép nevette, hogy mi lelte ezt az embert? Kérdőre vonták, miért kellett a talicskát a hátára venni? - Hát nem hallották kendtek, hogy a járdán tilos talicskával járni? Ha a járda mellett sár van, - akkor a hátunkon kell vinni, - mert a sárban nehezen forog a talicskakerék! Cseregyerekek Az első világháború előtt volt szokás 8-10 éves német fiúkat ide ajánlani Szentivány vagy Karavukova szín német községekből, a mi magyar községünkbe, cserébe, amelynek célja a kölcsönös nyelvtanulás volt. Találkozott több olyan értelmes magyar gazda, aki belátta, hogy csakugyan szép eszme az, hogy az ember több nyelven tudjon beszélni mondván - ahány nyelvet beszél, annyi embert ér! Mivel a Szepi bácsi szentiványi sváb volt, ismerőseinek ő közvetített néhány cserét és ezáltal annyira híre ment, nemcsak a szentiványiak között, - hogy csak a Szepi bácsinak szóljanak, az majd talál cseretársat. Jöttek hozzá karavukovai, militicsi svábok is, találjon nekik cseretársat. Igen ám, elejével járt is utána szegény, mert azt hitte hogy a fáradtságáért majd csak megjutalmazzák, de ugyan eddig még azt sem mondták, hogy köszönöm. No, várjatok csak - gondolta magában - majd én észre térítelek benneteket!