Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

348 Kovács Endre A hét derekán volt egy ünnep és reggeli 7 órakor már odaállt egy kocsi. Szepi bácsi kimegy, és látja hogy német, de nem szentiványi. A német kérdezi, ő e az a Szepfetter, ide van utasítva. Most csak érdeklődni jött, tudna-e valakit a fiával cserébe? Most éppen nem tudok, de majd a héten utánajárok. Jövő vasárnap reggeli hétkor itt legyenek a gyerekkel - mondta kurtán. Alighogy ez elment, jött a másik, aki szintén cserébe akarta adni a fiát. Azt is vasárnap 7 órára rendelte ide. Amikor elérkezett a vasárnap, akkor a sváb gyerekeket egymás közt cserélte ki! Azért, hogy észre térítse a fösvény sváb gazdákat. A gyerekcsere Szepi bácsit gyakran hívták a lakodalmakba csaposnak. Az ő dolga volt üvegekbe kitölteni a hordóból a bort és gondoskodni, hogy a lakodalmasok ne szomjazzanak. Régen az volt a szokás, hogy a menyecskék a pólyásaikat is magukkal vitték a lakodalomba. Vacsora után az egyik mellékszobában hagyták és a férjükkel meg a társasággal táncoltak, mulattak, szórakoztak. Két fiatal menyecske is a táncteremben vígan járta a csárdást, kicsinyeik meg ott sírtak a mellékszobában. Szepi bácsi gondolt egyet és a két kisbabának: a Pistikének meg a Juliskának megcserélte a pólyapárnáját meg a babaruháját, de még a gumi cucliját is! A két menyecskének éppen egy éve volt az esküvője és a kicsinyek is így születtek, alig egy hét különbséggel. Hajnalban a menyecskék fölkapták a kicsinyeket és siettek haza. Amint otthon a kinti dolgot elvégezték, első teendő a babafürdetés volt. De amint a menyecske a kicsinyét a babateknőben mosogatja, egyszer csak elsikoltja magát: - Jaj anyám, jöjjön csak kend hamar ide! A Juliskából fiú lett, picilije van! Azon mód a másik menyecskével is ez történt. Az meg elcsodálkozott, hogy a Pistikéből lány lett! Nagy fölháborodást keltett a családban, mert valaki nyilvánvalóan gyerekcserét csinált, de világ csúfjára, mondani sem merték senkinek. Egymás közt csendben visszacserélték a babaruhát, mindenki vitte a maga gyermekét, de felfedni sehogyan sem tudták a gonosz kilétét. Mindaddig nem, amíg Szepi bácsinak nem járt el a szája!