Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

Miért pokol a pokol? - Népi humor a Délvidéken 337 - Hát milyen lenne? Majd én mingyá megmondom! - felelte bosszúsan a számadó és megpödörte a kacskaringós bajuszát. - Vannak ott mindenféle sátrak! így e! Mintha most itt lenne a vásár! Ez itt egy utca, amott ni egy sátor! A gyerek önfeledten odanézett, az öreg meg lekent neki egy pofont. - Amott ni egy másik sátor! - és durr, lekent neki még egy pofont és még ki tudja hányat, hogy leszoktassa a kérdezősködésről. A gyerek megunta a pofonokat, két kézbe fogta a botját és egy alkalmas pillanatban végigvágta vele a gazdáját, aki erre nem számított és felhördült: - Ejnye no, az istenit! Ki ütött meg? - Apja fasza se tudja, ebbe a nagy vásárba! - felelte kárörömmel a buj tárgyerek. A vásári szabónál Vásárba ment a szabó és amikor fölállította a sátrát, inasát magára hagyta egy rövid időre. Egyszer csak jön egy öreg paraszt, ruhát akart magának vásárolni. Az inasgyerek illedelmesen leültette az öreget, amíg elmegy a mesterét hívni, de figyelmeztette, hogy a mestere „nagyot hall". A mesterének szólt, hogy egy süket vevő vár rá. Amikor a mester megérkezet „nagy" Jó napot köszönt, a vevő szintúgy a mesternek. Amint ott ordibáltak, a mester odaszólt: - Ne kiabáljon, én nem vagyok süket! - Süket én sem vagyok - mondta az atyafi. Kiderült, hogy a huncut inas ugrasztotta őket össze! Hanem aztán amikor a vevő elment, akkor a mester elővette az inast és jól eldángálta! A foltozó-szabó esete Ami egy városszéli szabóval történt, az mással is megtörténhetett volna. Ugyanis nehéz és kilátástalan agyagi gondokba keveredett. Gondolt egyet, segélykérő levelet írt a Jóistennek és bedobta a postaládába. A postások jót nevettek, mert ilyet még ők sem láttak! Nem tudták, hogyan továbbítsák a levelet a címzetthez. Csalódást sem akartak okozni a föladónak azzal, ha visszaküldik, hogy „elköltözött", vagy hogy a „címzett ismeretlen". Kisütötték hát, hogy ez a cím egyedül csak az uralkodót, a császárt illeti és neki kézbesítették a levelet. A cím láttán az uralkodó is meghökkent, de amikor elolvasta, olyan jót nevetett a szegény foltozószabó naivságán, hogy a könnyei is kicsordultak: Istentől