Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

338 Kovács Endre azt kérte, küldjön neki pénzt! A császár az alattvalóinak megparancsolta, hogy a kért száz Korona helyett, ötvenet fizessen ki a kincstár. Amikor a szabó kézhez kapta a pénzt, nagyon megörült és hálából újra levelet írt. A jótéteményt ekképpen köszönte meg: - Édes Istenem! Köszönöm, hogy meghallgattál. Tudom, hogy Te száz Koronát küldtél, de ezek a csalók - szokás szerint - ellopták a felét! Pórul járt halászlegény A falu alatt halastó terült el, mellette a halászházban gyerektelen bérlő tógazda élt a feleségével. A kacifántos halász-né miatt elég gyakran váltották egymást a halászlegények. A bonyodalom mindig abból keletkezett, hogy nem tudták a regulát, amelyet a mester-né megkövetelt. Egyszer jött egy újonc, aki az asztalnál a gazdája orra elől mindig elhalászta a jobb falatokat. Nyíltan őt ezért senki sem utasította rendre, hanem a halász-né a másik legényeket bízta meg, hogy szedjék ráncba a társukat. Azonban ez sem bizonyult hatékonynak, mert az „éhetetlenje" megmaradt korábbi rossz szokása mellett. Egyszer aztán amikor ebédhez ültek, a háziasszony töltött káposztát tálalt. A halászlegény, kínálást sem várva nyúlt a merőkanál után és emelte ki a tálból a legnagyobb szármát. Mohón szétvágta, de a szégyentől elvörösödött, mert a szárma, hús helyett apró káposztával volt megtöltve... így sikerült megnevelni a halászlegényt! Az a jó kávé Egyszer régen, kolduló cigányasszony nyitott be a jegyző-lakásba, ahol éppen kávéztak. Tarisznyájába tette a megszokott alamizsnát, de a babkávé illata annyira csiklandozta az orrát, hogy nem állhatta szó nélkül mondván, milyen jó is annak, aki úrnak születik és ihat jó kávét, majd hozzá tette, hogy bizony, ő is szívesen megkóstolná, mert kávét soha sem ivott. Ha akadna jószívű ember aki őt kávéval megkínálná, hát ezért hajlandó lenne még dolgozni is! A szemfüles jegyzőné szavánál fogta a kéregetőt és felsúroltatta vele a jegyzőlakás terjedelmes tornácát, utána meginvitálta egy feketére. Amikor a cigányasszony belekóstolt a kávéba, megrázkódott, aztán csalódottan mondta: - Hát ilyen a kávé? Hallja ténsasszony, nekem ez ingyen se köllene, nemhogy dógozzak érte!