Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 305 Lóra, csikós, lóra, Elszaladt a ménes, Csak egyedül maradt, A pányván a nyerges. Nyergeljük csak föl hát Azt a barna pirost, Hadd ugrassam átal, A zavaros Marost. A pásztor- és a betyárvilág a 19. században szoros kapcsolatban állott. Ennek is megtaláljuk emlékét dalainkban. Loptam lovat, lopok rajta százat, Átugratom a vármegyeházat, Felteszem a sallangos nyergemet, A vármegye kereshet engömet. 5 A közismert betyár balladás dalban viszont már a lólopásban a betyár a szeretőjét is segítségül hívja (ami nem volt szokás), tehát a ló béklyójának lereszelésében szimbolikus jelentést sejtünk. Amott legel, amott legel, hat pej csikó magába Mind a hatnak, mind a hatnak, rézbéklyóban a lába Gyere, babám, térítsük meg a csikót, Reszeljük le, reszeljük le a lábáról a béklyót.

246 A mulatónótában egy gyalázatosan rossz lovat emleget a kondorosi bíró lányába szerelmes legény, nyilván annak ellentéteként. Vót az én öregapámnak egy vak fakó lova, hátulsó ballábán lévő patkófeje szege de fényes, /Kondorosi bíró lánya de kényes...

241 Az ilyen hetyke legény még virtusból is betyárágra adhatta fejét, s ha emiatt bajbajutott szertőjétől várt segítséget. 244 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 38. 245 Uo. 81. 246 Uo. 145. 247 Uo., ua.