Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 299 Ó, te álmodta? Ha tudtam vóna, bemöntem vóna. Nem tudta, hogy ü álmodott. Pedig nem is álmodott, csak mondta, hogy ű álmodik. No, akkó másnap megin kihajtotta a libákat. О mondta, hogyha egy is hibázni fog közülük, akkor jaj neki. Akkor megin kihajtotta űket. Akkor délbe megin oda ült. Megin elszunyókált a kútágas alatt. Délbe megebédölt, elálmosodott, oszt elaludt megin. Fölébredt, hát má megin nem vót ott egy liba se, eltűntek az összes libák. Akkor eszébe jutott neki, a nádi verébnek a tollát rátette a pipára. Ott termett mingyá a nádiveréb, hogy hát mi a baj. Azt mondja, hát így és így. Itt szógálok, és így és így jártam. Ne törődj vele - azt mondja - majd elögyünnek azok a libák. Akkó hazamöntek, hát az öreg mamókának, ami tyúkjai vótak, azokat átváltoztatta a libákat tyúkokká. Azt mondta neki a veréb ? Csak a kakast a karddal üsd fejbe, mindjárt átváltoznak - azt mondja - libává. No - azt mondja - öreg szüle, itt vannak a libák. Akkor az öregmama má kezdött haragunni, hogy mi lösz, most má nem tud vele végezni Még egy nap van hátra, és kilesz az esztendő, oszt elviszi a hatlábú lovat az istállóbul. No, aztán harmadik nap megin elment a gyerek őrizni libákat. Megin úgy tett, mint ezelőtt két napon. Akkor éjjel is megtámadta, mint az első éjjel. Akkor is azt mondta, hogy álmodott. Szóval akkor megin nem mert bemenni az öregmama levágni a nyakát. Akkor harmadik nap megin elment őrizni. Akkor megin átváltoztatta, szóval malacokká átváltoztatta az összes libákat. Mikor aztán fölébredt, hát nincsenek libák. Akkor megin rágyújtott, hát előgyütt megin a farkas. Most a farkas vót a harmadik. Azon is segített. No, gyere csak velem - azt mondja - majd előkerítjük mi űket. Bemöntek az udvarba. Az öregmama megin gondúta, hogy nem találják mög a libákat. Akkor mondta farkas, majd ű elbánik velük. Beszaladt a malacok közé, szaggatta széjjel űket. Akkor elkapta a legnagyobb kant, hát mingyá átváltoztak libává megin. No, akkó má a mama bajba vót osztani Most má nem tud vele végezni, most má a harmadik nap letelik. Akkor éccaka ötször-hatszor be akart mönni hozzá. Le akarta venni a fejit neki. De az mindig fölkelt, fogta a kardját, neki akart menni az öregmamának. Az nem mert bemönni hozzá a szobájába. És akkor mikor röggel kivirradt, hát most má elmúlt a három nap, az esztendő, most má kérte a bérit a fiatalembör. Akkor bevezette az öreg szüle az istállóba, és mingyá egy gyönyörű paripához vezette. Az az egy mög nem tudott főkelni, uján rosszul nézett ki, az a hatlábú.