Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

300 Fehér Zoltán Azt mondja az öreg szüle: Ű odadja akármelyiket neki, csak hát ezen úgy se tud elmönni, ezön a hatlábún: hát mit csinálna vele? De ü csak ahhoz ragaszkodott. Neki nem kell más, csak az. De nem bírod kivezetni. Majd - azt mondja - ha húzom, akkor is kivezetem. Akkor nem, tudott az öreg szüle mit csinálni, oda köllött neki adni. Aztán elbúcsúzott az öreg szüléiül. Akkó elmesélte neki, hogy hát mi járatba van, mer kérdezte az öreg szüle, hogy hát mi után én. Akkor azt mondja, hogy van itten egy állatkirály, aki az összes állatoknak a királya, szóval, itt és itt mögtalálod., és ha az mög tudná mondani., hogy azok az állatok. Ha möglátták a te feleségedöt. Hát aztán meg is mondta neki, hogy merre keresse. Mög is taláta három nap múlva. Elment. Hát a öreg papa ült a pázsiton a székbe. Nagyot köszönt neki: Adjék Isten, öregpapa! Adj Isten, fiam. Hát mi járatban vagy? Megmondta, hogy mi járatba van. Hát osztón elmesélte, hogy mi járatba van, akkor előhívta az ember az összes jószágot, állatot. Madár, fecske, varjú, mindön. Sorba kérdezte tűlük, hogy nem-e látta valaki azt a mönyecskét valahun. Hát egy varjú hibázott a bandábúl, az még nem vót ottan. Azt mondja, megin fúj a sípba. Hát egyszer látja, hogy gyün ám egy varjú sebösen, má a legutósó. Akkó mögszidta az öregpapa: Hol vótál ilyen késő? Parancsszóra nem gyüttél el. Legutoljára maradta! 0, én nagyon messze vótam, anná az ollófejűné - azt mondja. Annak az ollófejűnek a menyecskéje éppen csibét vág, oszt kidobta a bélit, oszt azt öttem a ganédombon. Nem akartam ott hagyni, fölfaltam, azér késtem el. Hát te tudod, hol van az? Hát tudom mer onnan gyüvök - azt mondja. No hát akkor - azt mondja -fiam, majd elvezet a varjú oda, ahhó az emberhő, akinél a te feleségöd van. Hát akkor fölüt a varjúnak a hátára. Hát akkor elvitte a varjú. Amikó elmentek, éppen aludt az ollófejű ember. A menyecske, mikó möglátta az embört, mingyá ráismert, hogy hát... Hogy hát hogy gyühetött ű oda ? Akkó elmesélte neki. De - azt mondja - gyerünk gyorsan, mer ha fölébred azt mondja - az embör, akkor nem tudunk elmenekülni. De annak az emberek vót egy nyóclábú lova megin. Az meg nagyon kapart az istállóba. Ez meg ennek a testvére vagy fia, vagy ki vót neki, ennek a lónak. Hát osztán, hogy nagyon kapart az istállóba, úgy hogy ezek felültek a lóra, oszt má