Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

296 Fehér Zoltán a lovunk má tovább. - Nem érünk rá mink! Van nekünk más bajunk, más gondunkdogunk. Nem megyünk mink egyáltalán. Hát akkor ott megin egy kicsit pihentek, megin mentek. Hát akkor talákoztak három részög emberrel. Hát azoknak akkor szótak, hogy hát. - Embörök, gyüjjenek minket segíteni ebbül a sárbul. Hát egyszóval-lélekkel mind a három nyomta, húzta. Ki is húzták a sárbul. Hát akkor tovább mentek az edény esek az útjukra. Akkor mondta az Úr Krisztus, hogy mindig is legyen a részeg embernek mér berúgni, mer azok szívvel lélekkel húztak ki minket. És azok a józan emberek nem értek rá, nem vót annyi idejük. Sose legyen nekik annyi idejük, mint a részeg embernek. Aló a mesékben Gyermekeknek szokták elmesélni a Kobilka című állatmesét, amelyben az ügyes kiscsikó megszabadul az éhes, de nagyon buta farkastól.

23 íme egy részlet belőle. Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy farkas. Nagyon éhes volt. Bement a faluszélébe, mit lehetne enni. Meglátott egy falka libát. Odament a libákhoz. A libák épp úgy túl járnak az eszén mint később a kismalacok. Ekkor jut el a kobilkához. Jó falat lenne gondolta magában. - Kinek a kancácskája vagy te: - szólította meg. - Én bizony a Pujdi Ferkóé. - Én megeszlek - mondta a farkas. - En nem bánom - mondta szomorúan a kobilka - csak előbb húzd ki a lábamból a tüskét. - Jól van - egyezett bele a farkas. Üljünk le és megpróbálom. -Ahogy leült a farkas a kobilka lábához, a kobilka akkorát rúgott, hogy a farkas hanyatt esett, összevissza törte-zúzta magát. A kobilka pedig hazafutott. Erre már nagyon szomorú lett a farkas. Gondolta magában: - Három talicska hús mellett éhen maradtam. (...) Nagyon ősi samanisztikus, totemisztikus emléket őriz a magyar mesevilág legszebb hősmeséje, a Fehérlófia. Bátyán Szürkeló Pétör és Milos Kobilos néven ismerik változatait. Mindkettőben a mesehős anyja kancaló, (bár ezt a bátyai változatok már nem tartalmazzák, de a hős neve egyértelműen utal rá) a fiú viszont teljesen embermódra él, s hajtja végre hőstetteit. Ez utóbbi mese egy hevesi cigány mesemondótól került elő legutóbb ilyen címmel, egyébként meg Milos Kobilos a szerb Králjevics Markóról szóló hőséneknek is egyik intrikus szereplője. Marokity B. István híres mesemondó volt a faluban. Talán 1970-ben mondta el nekem A Nap, a Hold meg a Szél sógor című hősmeséjét. A mesemondó beleFEHÉR Zoltán 1975. 338. FEHÉR Zoltán 1984. Uo. 16.