Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 297 keveredik a cselekménybe, de így is látjuk, milyen jelentősége volt a fölöslábú, látszólag beteg, valójában táltos képességű lovaknak, amelyek még figyelmeztetik is gazdájukat a veszélyre. Itt most csak egy részletét idézem, amikor is a hős a feleségét, a királylányt keresi. 235 Akkor reggel kérdezték, hát nem látta-e a királylányt. De - azt mondja - látta, egy ollófejű embernél van. Ott látta, de hát nehéz odakerülni. Hanem el kell menni egy asszonyhó, egy öregasszonyhó szógálni Annak van egy hatlábú lova. Ha azt ki tudta szógálni, akkor megkapja a lovat, akkó el tud odáig menni, ahol az ű felesége van. No, akkor ahogy mönt odáig az asszonyig, akkor mönt egy vízparton, hát egy nádiveréb nagyon csiripelt, majd mingyá a víz felveszi a fészkit, azér sírt a nádiveréb. Akkor fogta ű, levagdalta a nádakat, kivitte a partra, hogy a víz el ne vigye a kisverebeket. Akkor a nádiveréb adott neki egy tollat, hogy ha bajba lösz, azt a tollat pörzsölje mög, ű mingyá ott lösz segítségire neki. Akó mögháláta neki, akkó oszt eltette azt a tollat. Mönt megin egy darabig. Hát elmönt megin egy vízpartig. Hát egy mönyétnek a kicsi fiókáit mingyá fővöszi a víz. Kiáradt a patak, és mingyá fővöszi a mönyéteket a víz. Fogta, fövitte a partra, hogy el ne vigye őket a víz. Akkó a monyét is azt mondta, hogy ha valahol baja lösz - adott neki szőrt, magábul kicsupálta - azt a szőrt parázsra tögye, rögtön ű ott lösz segítségire. Azt is eltötte. Akkó megin mönt egy drabig, hát odaért a kunyhóho. az öregasszonyhó. Vén szipirtyó vót. Körű vót má kerítve a háztája, de minden karón emberfej vót ráizéve. A vót a dísze neki. Annyikat elemésztett. Bement bátran hozzá, hogy Adjon Isten jónapot öregmama. Adjon Isten? Hát mi járatba vagy Azt mondja: Hát elgyüttem szógálni, ha megfogad, öregmama. Hát éppen kell nekem egy ilyen fiatal, erős ember libákat őrizni. Azt mondja: Hát én elvállalom. Hát azt mondja: Nálunk három nap egy esztendő. De hát mi fizetést kérsz? Hát azt mondja: Kérem azt a hatlábú lovat, ami van az istállóba. Látom, van itten jószág. Hát az öregasszony ígért neki aranyat, fűt-fát, mindent. De ű senmit se akart, csak a lovat kérte. FEHÉR Zoltán 1976. Sajnos a mesélő rosszul emlékezett a mesére, s összekevert bizonyos részeket. Valószínű, hogy a királyfi a nyolclábú lovat (táltost) kapta szolgálataiért, ezen lovagolt el az állatok királyához, ezen menekült paripája hatlábú anyja elöl. Talán hiányzik az ollófejű meg táltos kancájának párbeszéde, esetleg a két táltosló párbeszéde is. De még így is nagyon értékes ez a kissé hibás hősmese.
